Napi áhítat

Isten keze felemel

2015 - Áhítat, 2015. november 18. szerda,Jenő névnap

Olvasmány:
ApCsel 5,17–32

Aki emelkedett, ahhoz csatlakozva mi is felemelkedünk. Hát Isten ilyen: a keze minket is felemel.

Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket.  De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: „Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.”  Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket.  A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették:  „A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk.”  Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez?  De valaki odament és jelentette nekik: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet.”  Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.  Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat:  „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.”  Péter és az apostolok így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.  A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek.  Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.  Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki.”

Magyarázat

Az akkori főpap és irigy fullajtárai flegma felsőbbrendűségi érzéssel elrendelték a hatósági őrizetbe vételt. Amikor azonban hajnalban eléjük osontak a riadt szolgák, és közölték, hogy kitárult a börtönajtó, de rabok sehol, megváltozott hirtelen a hangnem. Kezdték emberszámba venni a kiszabadult apostolokat.
Félreérthetetlen volt a bizonyságtételük. Mi azt a Jézust követjük és hirdetjük, akit ti kivégeztetek, fára szögezve őt. Nos, Isten ezt a Jézust fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára.
Ha ezt megtehette Isten, őket hogyne tehetné szabaddá, megnyitva előttük a börtön ajtaját! Mert a Mindenható nagy hatalma azóta sem változott, legfeljebb a hívők hite vált enerváltabbá.
Isten keze tehát felemelte Krisztust, előbb a sír mélyéből a templom magasába, majd a földről az égbe. Aki hisz őbenne, nem hal meg soha, és elnyeri az örök életet, ahogy ezt Lázár történetében olvassuk.
Valahányszor buzgó hittel imádkozol, mindig megtapasztalhatod a címadó mondat hihetőségét: Isten keze felemel. Akár csüggedtnek érzed magad, vagy betegség és fájdalom gyötör, netán elvesztetted volna örömödet, életkedvedet, tekints fel az égre, könyörögj hittel, bizakodással, és már­is jön a segítség, hiszen mi a mennyei Atya gyermekei vagyunk. /GS/

(Gerzsenyi Sándor)