Napi áhítat

Ma 2015 , November 13 Péntek , Szilvia  napja van.

Ismerjétek meg szeretetemet!

Olvasmány:
2Kor 2,1–11

A gyülekezetem öröme, bánata attól is függ, hogy fogadom-e Isten igéjét.

 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.  Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok?  Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.  Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.  Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket mindnyájatokat is.  Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá.  Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.  Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.  Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.  Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.  Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.

Magyarázat

Pál apostol második missziói útja során másfél évet töltött Korinthusban. Ekkor alakult a gyülekezet. Zsidókból és pogányokból megtértek alkották a közösséget. 
A gyülekezetben sok nehézség felmerült, főleg a testies életmód miatt. Az apostol szomorúságát, fájdalmát érzékelhetjük ebben a szakaszban. Az Isten igéjének hirdetésével még levél által sem az a célja, hogy megszomorítsa a gyülekezetet. Szeretné, ha felismernék szeretetét, ami őbenne lakozik azáltal, hogy Jézus Krisztus engedelmes szolgája. Amikor fenyítenie kell, nem élvezetből teszi. A szíve szakad meg. Nem hallgat, nem hallgathat, mert akkor Isten szavát, szeretetét gyengítené és takarná el a gyülekezet elől. Az apostol szeretetteljesen szól a gyülekezethez, és tanítja, hogy a bűnös nemcsak őneki okoz fájdalmat, hanem az egész közösségnek. A helyreállítás csak szeretetben és megbocsátás által lehetséges.
A másik hibáját könnyen meglátom. Vajon meglátom a sajátomat is? Hajlandó vagyok-e Isten lelkének engedni, ha rámutat bűnre, helytelenségre az életemben? Isten szava akkor válik áldássá, ha azt elfogadom. /BT/

Élünk-e az Úrban, ó, társaim,
Járva az élet rögös útjain?
Hasonlít-e az életünk Ahhoz,
Aki minket megváltott?
Látják-e már Jézust bennem,
Látják-e őt benned, vagy nem?
Híven szereted-e őt?
Élsz-e úgy, mint Megmentőd?
Vajon látják Jézust benned?
(A hit hangjai – RMBGYSZ, 194)

(Bánsky Tibor )