Napi áhítat

Isten keze megtérít

2015 - Áhítat, 2015. november 20. péntek  Jolán  Névnap ,Szeretettel köszöntöm az Ünnepelteket

Olvasmány:
ApCsel 11,19–21

Hányszor eltévedtünk már valóságosan vagy érzéseinkben vagy céljainkban. Van egy égi kéz, amelyik mindig visszavezetett.

Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.  Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust.  És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.

Magyarázat

Antiókhiában összeölelkezett a menny a földdel. Közönséges járókelők csupán annyit érzékelhettek, hogy valaki prédikál, sokan pedig hallgatják a Jézusról szóló bizonyságtételt. Barnabás azonban, aki Jeruzsálemből érkezett, olyan szellemi érzékszervekkel rendelkezett, hogy „látta az Isten kegyelmét”. Felfigyelt rá, hogy „az Úr keze velük volt”, ennek következtében „sokan hittek és tértek meg az Úrhoz”. E többletlátás titka egy rövid mondatban rejtőzik: „derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel”.
Megtérés mindig ott történik, ahol a feltételek ilyenformán állnak össze, mint Antiókhiában.
Az eredményt pedig nem úgy kell regisztrálni, hogy ennyi és ennyi ember megtért, hanem ekként: Az Úr keze velük volt, és az Úr kegyelme megragadta a változásra vágyók életét. Ezek ettől kezdve megmaradtak az Úrban. Nem mellette, nem a közelében, hanem benne.
Ne elégedj meg azzal, hogy volt kétperces találkozásod az Úrral. A csendes percek után is maradjon nálad ő, áldjon, vezessen, erősítsen. Vegyék észre az emberek, hogy nem vagy egyedül, türelmes szereteted mögött maga Jézus munkálkodik.
És azt sem árt tudni, hogy Isten keze nem csupán megtéríteni akar, hanem benne van szent tervében, hogy a mennyország ajtaját is kitárja előtted, hogy mindörökké vele maradhass. /GS/

Várok reád magányom kútja mélyén,
Várja a lelkem érintésedet,
Mert hol te vagy, ott új élet fakad.
Fülemben cseng most sok drága ígéret,
S mint virrasztó őr várja pitymallatkor
A hajnalhasadás áldott csodáját,
Úgy várja sóvár lelkem a napkeltét,
Hogy irgalmadat mégis rám sugárzod.
Szegény vagyok, de gazdag a kegyelmed,
Jóságodban örökké bízhatom.
(Gerzsenyi Sándor: Meg tud váltani)

(Gerzsenyi Sándor)