2015. november 21., szombat

Napi áhítat

Isten keze ítél
2015 - Áhítat, 2015. november 21. szombat, Olivér Névnap
Olvasmány:
ApCsel 13,4–12

Sokszor megítél minket az atyai kéz, de csak azért, hogy megmentsen, hogy ráébresszen, hogy kijózanítson.
 Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba. Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs.  Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágussal és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve.  Ez közel állott Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét.  De Elimás, a varázsló - neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett,  és így szólt: „Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait?  Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!” Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.  Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.

Magyarázat

Ha vége lesz ennek a néhány csendes percnek, utána is maradj együtt az Úrral! Fogadd be őt, hogy veled lakozhasson, vezethessen. Egész nap erősítsen és áldjon. Vegyék észre az embe­rek, hogy nem vagy egyedül, mert türelmes szereteted mögött ott áll maga az Úr Jézus Krisztus.
Semmiképpen és soha ne éld Elimás kétszínű életét! – Az álpróféta olyan, mint az álkeresztény. Úgy tesz, mintha az volna, de nem az. Aki így akar élni, az csakugyan „varázsló”. A nevével is taktikázik. „Barjézus” tükörfordítása ugyanis: Jézus fia. Mekkora hazugság! 
Jakab levelében ezt olvassuk (4,8): „Szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek!” – Úgy pedig még precízebb a tanács, hogy „szenteljétek oda a szíveteket”!
A Szentlélek leleplezte ezt a két életű (kétéltű!), csaló varázslót. Elimás „elfordította az Úr egyenes útját”. Nem csoda, hogy ellene fordította ítélő kezét Isten; sötétség szállt a szemére is (a szíve után).
Ez esetben nincs más megoldás, egyedül csak a megtérés. Aki azonban ragaszkodik a kettős szereposztáshoz, azt Isten keze fogja elítélni az útja végén, és ott már nincs lehetőség a borzalmas végső sors elkerülésére! /GS/

(Gerzsenyi Sándor)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése