Keresztény Versek

Bocsásd meg, Úristen

Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbítsd lelkem terhét!

Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben
Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben,
Tõled elijedett, tudván, hogy vétkezett, akar esni kétségben.

Látja magán való számtalan nagy sok jódat,
Miért, tudja, téged nem tisztelt, jól tett urat,
Háládatlanságát látván, hamis voltát, ugyan szégyenli magát.

Akarna gyakorta Hozzád ismét megtérni,
De bûnei miatt nem mér elõdben menni,
Tõled oly igen fél, reád nézni sem mér, színed igen rettegi.

Semmije sincs pedig, mivel elõdbe menjen,
Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,
Vagy alázatossan, méltó haragodban tégedet engeszteljen.

Sok kísértet éri, mindenképpen rettenti,
Veled ijeszgeti, kétségre sietteti,
Mi miatt majd elvész, ha vele jól nem téssz; magát Pokolra ejti.

Jajgatván nagy sokszor említi szent Nevedet,
Mondván: Vajha az Úr hozzá venne engemet,
Bizony kedvét lelném, mert õtet követném, mint édes Istenemet!

Bátorítsad, Uram, azért bíztató szóddal,
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Hadd inkább dicsérjen e földön éltében szép magasztalásokkal.

Az te szódat, tudom, mihelyen meghallhatja,
Ottan szent Nevedet, mint atyját, úgy kiáltja,
Kiterjesztett kézzel, sûrû könnyes szemmel magát reád bocsátja.

Legörögvén könnye orcáján, úgy megkövet,
Magad is megszánnád, látván, mely keseredett,
Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal kér fejének kegyelmet.

Irgalmasságod is annál inkább kitetszik,
Az mennél több vétkem nekem megengedtetik,
Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben te irgalmad tündöklik.

No, nem tartod, tudom, tovább haragod rajta,
Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,
De csak olyanoknak, kik utánad járnak, mert vagy mindennek Ura.

Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,
Mert lám, hozzáfogad, csak reá hadd magad, igen irgalmas Úr ez.

Higgyünk mindörökké igazán csak Őbenne,
Bûntül õrizkedjünk, ne távozzunk el Tõle,
Áldott az Ő neve örökké mennyekbe, ki már megkegyelmeze.

Éneklém ezeket megkeseredett szívvel,
Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével,
Té-tova bujdosván, bûnömön bánkódván, tusakodván ördöggel.

Balassi Bálint

FIATALNAK SZELÍD IMÁJA

Fehérebben a hófehér imánál,

kegyelmed örök, tiszta zsámolyánál

térdre borulva lelkem Tehozzád száll.

Az életemnek bíbor tavaszában,

fénysugaraktól körülvett világban

halld meg, mit kérek e rövid imában:

- Uram, Te legyél vágyaim nyesője,

gondolataim szabályzója, őre,

hogy mindig tisztán nézhessek előre.

Hogy ne csalódjál bennem soha többé,

gyermeki hittel láthassál örökké.

S ne hátráljak, ha kétség leple föd bé.

... Vágyó lelkemnek Te adj könnyű szárnyat,

Hallgasd meg minden megtérő imámat, 

segíts megjárni küzdelmes pályámat.

    Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 180

Szalézi (Szt.) Ferenc
A kereszt

Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat,
Mielõtt elküldötte volna hozzád az Úr,
Mindenható szemével megszemlélte,
Isteni értelmével átgondolta,
Bölcs igazságosságával megvizsgálta,
Szeretõ irgalmával átmelegítette.

Mind a két kezével megmérte,
Hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
Egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.

Azután megáldotta szent nevével,
fölkente kegyelmével,
beléje lehelte vigaszát,
és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.

Így érkezett a mennybõl a kereszt,
mint Istened szeretetének irgalmas ajándéka.