Zsoltárok
12
Az
ember szava és Isten beszéde
1A karmesternek: Mély
hangra. Dávid zsoltára.
2Segíts, Uram,
mert
elfogytak a kegyesek,
eltűntek
a hívek az emberek közül.
3Hazug módon beszélnek
egymással,
sima
szájjal, kétszínűen beszélnek.
4Irtson ki az Úr minden sima szájat
és
nagyokat mondó nyelvet!
5Mert ezt mondják:
Győzzük nyelvvel,
segít
rajtunk a szánk,
ki
lehetne úrrá rajtunk?
6Most már fölkelek – mondja az Úr –
a
szegények elnyomása,
az
elesettek sóhajtása miatt,
és
szabadulást adok az arra vágyódónak.
7Az Úr ígéretei tiszták,
olyanok,
mint a hétszer tisztított ezüst,
melyet
földbe vájt formába öntöttek.
8Uram, te megtartod ígéreteidet,
minket
pedig megoltalmazol
ettől
a nemzedéktől mindenkor,
9még ha bűnösök
járkálnak is körülöttünk,
és
az alávalóságot magasztalják is az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése