Napi áhítat

Ma November 12. Csütörtök, Jónás, Renátó napja van.

Továbbvitte az igét

2015 - Áhítat, 2015. november 12. csütörtök

Olvasmány:
ApCsel 1,15–26

Akkor ott a sors Mátyásra esett, azóta Isten sok „Mátyást” választott, te is közöttük vagy?!

 Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság is volt velük együtt, és így szólt:  „Atyámfiai, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Ez azután mezőt szerzett ennek a gonosztettnek jutalmából, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult.  Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek.  Így van megírva a Zsoltárok könyvében: Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen benne, tisztségét pedig más vegye át.  Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus,  kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának.”  Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást,  és így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak,  hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.”  Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.

Magyarázat

A tanítványokat az Úr Jézus választotta ki, hogy követőivé legyenek. Júdás is közéjük tartozott. Részese volt Jézus tanításának, csodáinak, a missziómunkának... Elhagyta helyét, feladatát.

Péter és az összegyűlt gyülekezet látta a szükségét, hogy a megüresedett hely be legyen töltve. Hiszen fontos, hogy „még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának” – mondja Péter. A testet öltött Ige, Jézus elvégezte küldetését – kereszthaláláig engedelmes volt, bevégezte az üdvtervet, és Isten feltámasztotta. Erről beszélni kell, hirdetni kell, bizonyságot kell tenni! A sors Mátyásra esett, hogy ő is tanúja legyen, Jézus feltámadását hirdesse. 
Kedves Testvérem! Isten választása rád esett. Kihívott bűnös életedből, új életet adott, és megbízott igéjének továbbadásával. Feltámadásának csak úgy lehetsz tanúja, ha szereted őt, igéjét. Péter felismerte a bizonyságtevés fontosságát, szükségét. Ma hadd legyen Isten igéje tűzzé szívedben, küldő erővé, hogy feltámadásának tanúja legyél! /BT/

Zengjen örömmel énekünk: / Velünk van már az Ige!

Ím kitárult az ég nekünk, / Velünk van már az Úr.

Drága életige / Térj be minden szívbe!

Hozz örömet, békességet, / Ragyogjon fényed ránk!

(A hit hangjai – RMBGYSZ, 769)

Az arcom egyre krisztusibbé,

a lényem egyre istenibbé szépül

a drága Ige tisztító tüzében.

Ha hallom hangját, szívem húrja

könnyed, mosolygó dallamot zenél. Fül

nem érti. Így csak ott zengnek az Égben.

(Gerzsenyi Sándor: Bennem s mindenekben)

(Bánsky Tibor )