FOHÁSZ
Uram, ha Igéd életté válna bennem,
Hogyha erejétől szárnyra kapna lelkem,
Nem tapadnék sárhoz, röghöz...
Múló földi kincsek láttán
Nem ejtene meg a sátán.
Uram, hogyha Igéd növekedne bennem,
S vele együtt nőne, gazdagodna lelkem,
Nem tördelném erőmet el...
Apró, mihaszna célokért
Nem hagynám veszni a babért.
Uram, hogyha Igéd lángra gyúlna bennem
S általa hevülnék, ékesedne lelkem,
Nem válnék eggyé salakkal...
Ha éltemre szenny tapadna,
Nem tűrné tüzed hatalma.
Uram, hogyha Igéd szétáradna bennem,
Mint kenyeret, vizet óhajtaná lelkem,
Szükséget nem látnék soha...
A pusztában is szüntelen
Italom lenne s kenyerem.
Uram, add hogy így legyen!
Frittmann László
Nem lehet
Nem lehet,
hogy mindig csodák
essenek
elmaradt, okos tettek
helyett.
Nem lehet,
hogy szakadatlan
önsorsrontásban
mennyei seregek
mindig megmentsenek.
Nem lehet,
hogy elszalasztva
lehetőségeket,
eltékozolva annyi
szent időt,
elásva sok-sok
tálentumot,
mindegyre új tálentum,
új idő
s új lehetőség
adassék.
De az sem lehet,
hogy a tékozló
gyermeket
Atyja be ne fogadja!
És az sem lehet,
hogy a kilencvenkilencet
otthagyva a Gazda,
az elveszettet
sorsára hagyja, s fel
ne kutassa.
S ha lejárt az időm,
s utolérnek bűneim,
reám szakad az élet,
a latornak járó kemény
ítélet,
s a mellettem függő
Úrhoz kiáltok,
nem lehet, hogy
megannyi átok
szerte ne foszlanék
nyomban,
– és ugye még az is
lehet,
hogy azon a napon Vele
együtt leszek
a Paradicsomban?!
Erdélyi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése