2015.
november 22. Vasárnap, Cecília névnapja
van.
Napi áhitat
Krisztus erőt ad a szolgálatra
Olvasmány: Fil 2,12–18
Az élet szolgálat. Kivételezett helyzet, hogy részt vehetünk Isten egész világot átfogó tervének végrehajtásában, az emberek szolgálatában.
12Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, 13mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. 14Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, 15hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, 16ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. 17Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; 18de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.
Könyörögjünk azokért, akik látni szeretnék
az Úr Jézus Krisztust!
(Jn 12,20–23)
Magyarázat:
Immár adventre irányítjuk tekintetünket, nemsokára elérjük. Mai igeszakaszunk előzményeként pedig mögöttünk zsong a Krisztus-himnusz, benne alázatos Megváltónk példája. Hogy ő legyen mindenünk, az életünk. Közben pedig lehúz a bűn, nyomnak a terhek...
Az önmagunk körül forgásból csak Krisztus alázatának példája ragadhat ki. Akit maga Isten magasztalt fel. Kellhet ennél több bárkinek is? Amit Isten már eddig kimunkált bennünk, azért már nem kell megdolgoznunk, viszont alkalmaznunk kell a hétköznapjainkban. Ennek módja többrétű: „félelemmel”, azaz teljesen Istenben bízva, és „rettegéssel”, azaz nehogy önerőből, a sajátunkra számítva (Péld 3,5). „Feddhetetlenül”, lelkileg előrehaladva, hogy ne vádolhassanak jogosan; „romlatlanul”, elegyítetlen tisztasággal; „hibátlanul”, mint Isten gyermekeihez illik. Mint ahogy a „csillagok” fénylenek e világ sötét éjszakájában. Ráadásul együtt a többi csillaggal, hívő testvéreinkkel, „nem zúgolódva”, elégedetlenkedő hozzáállással, és „nem vonakodva”, versengő viszálykodással.
„De ki alkalmas erre?!” – kiáltunk fel kétségbeesve, könyörögve (2Kor 2,16b). Gyere, testvérem, Krisztushoz, és maradjunk nála, mert tőle van minden, mi magunk és a szolgálatunk is (2Kor 3,4–6). Hála ezért is neki! /PD/
A vallási tevékenységet végző szervezetek egyházként való elismerésének feltételeként sarkalatos törvény huzamosabb idejű működést, társadalmi támogatottságot és a közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasságot írhat elő. (Magyarország Alaptörvénye – Szabadság és felelősség)
A szeretet szolgálat, aki nem ismeri az áhítatot, nem tud szeretni. (Márai Sándor)
(Papp Dániel)
Olvasmány: Fil 2,12–18
Az élet szolgálat. Kivételezett helyzet, hogy részt vehetünk Isten egész világot átfogó tervének végrehajtásában, az emberek szolgálatában.
12Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, 13mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. 14Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, 15hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, 16ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. 17Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; 18de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.
Könyörögjünk azokért, akik látni szeretnék
az Úr Jézus Krisztust!
(Jn 12,20–23)
Magyarázat:
Immár adventre irányítjuk tekintetünket, nemsokára elérjük. Mai igeszakaszunk előzményeként pedig mögöttünk zsong a Krisztus-himnusz, benne alázatos Megváltónk példája. Hogy ő legyen mindenünk, az életünk. Közben pedig lehúz a bűn, nyomnak a terhek...
Az önmagunk körül forgásból csak Krisztus alázatának példája ragadhat ki. Akit maga Isten magasztalt fel. Kellhet ennél több bárkinek is? Amit Isten már eddig kimunkált bennünk, azért már nem kell megdolgoznunk, viszont alkalmaznunk kell a hétköznapjainkban. Ennek módja többrétű: „félelemmel”, azaz teljesen Istenben bízva, és „rettegéssel”, azaz nehogy önerőből, a sajátunkra számítva (Péld 3,5). „Feddhetetlenül”, lelkileg előrehaladva, hogy ne vádolhassanak jogosan; „romlatlanul”, elegyítetlen tisztasággal; „hibátlanul”, mint Isten gyermekeihez illik. Mint ahogy a „csillagok” fénylenek e világ sötét éjszakájában. Ráadásul együtt a többi csillaggal, hívő testvéreinkkel, „nem zúgolódva”, elégedetlenkedő hozzáállással, és „nem vonakodva”, versengő viszálykodással.
„De ki alkalmas erre?!” – kiáltunk fel kétségbeesve, könyörögve (2Kor 2,16b). Gyere, testvérem, Krisztushoz, és maradjunk nála, mert tőle van minden, mi magunk és a szolgálatunk is (2Kor 3,4–6). Hála ezért is neki! /PD/
A vallási tevékenységet végző szervezetek egyházként való elismerésének feltételeként sarkalatos törvény huzamosabb idejű működést, társadalmi támogatottságot és a közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasságot írhat elő. (Magyarország Alaptörvénye – Szabadság és felelősség)
A szeretet szolgálat, aki nem ismeri az áhítatot, nem tud szeretni. (Márai Sándor)
(Papp Dániel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése