Gyökerek
Égbenyúló, ezüstszürke
törzsek:
bükk-orgonasípok.
Szálegyenest a magasba
törnek.
De most egyiküknek az
útszélen
koronája helyett
vízmosta, izmos
gyökereit nézem.
Tárul a fák
földberejtett titka.
Hiszen a gyökerek
szívják az életerőt
ágaikba.
Megfogódznak a
talajban mélyen,
s ha zúg a zivatar,
tartják a fát
szálfadöntő szélben.
Ezüsttörzsű, szép
bükkóriások,
mennyi gyökeretek
lehet mélyen, ahova
nem látok!
Gyökeretek arról
vallat engem,
mennyi rejtett gyökér
fogódzkodik Krisztusba
életemben,
hogy viharokban is
erősen álljak,
ki ne száradjak,
életnedvet, új erőt
találjak.
Gyökerek, mások szeme
elől mélyen
elrejtett gyökerek,
növekedtek-e a nyár
csendjében?
Áradhat-e győzelmesen
bennem
Krisztusom ereje,
hogy a csendben új
gyümölcs teremjen?
Új gyümölcs, mit maga
Krisztus érlel!
Segítsen ez a csend
Őt ölelni egyre több
gyökérrel!
Túrmezei Erzsébet
Dicséret
Meghódolok Uram,
előtted.
Hatalmad látom,
ismerem.
Neked köszönhetem,
hogy lettem:
te vagy teremto Istenem.
Neked köszönhetem,
hogy élek,
s ezer halálos
buktatón
nem vesztem el, –
hiszen Te voltál
megtartóm és oltalmazóm.
S mert az ördög
zsákmánya lettem,
és veszni tért az
életem,
– hogy megszerezd –, a
véred árán
Megváltóm is lettél nekem.
Áldásodat meg nem
becsültem,
eltaszítottam kezedet,
Te türelmesen csak
megáldasz,
mert Jóság vagy és Szeretet.
Vigasztalás az is, ha
(méltán)
meg-megdorgálsz, s ha
néha versz,
mert biztat a hit:
gyermekednek
tekintesz, s mint Atyám, nevelsz.
S ha majd az életem
kialszik,
nem zár pokol, se
sírhalom,
Tenálad vár az üdv, az
élet,
mert Irgalom vagy, Irgalom.
Bódás János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése