Isten keze elrendel
2015 - Áhítat, 2015. november 16. hétfõ Ödön névnapja van.
Olvasmány:
ApCsel 4,23–31
ApCsel 4,23–31
Isten
keze elrendel
Olvasmány: ApCsel 4,23–31
Isten elrendelései meghatározzák az események idejét és sorrendjét. Jó tudni ezt, akár előre megtudjuk, akár csak utólag.
23Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. 24Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: „Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, 25te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? 26Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. 27Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, 28hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. 29Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; 30te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.” 31Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.
Magyarázat:
Jeruzsálemben a zsidók és a pogányok vezérei lihegő sietséggel megegyeztek, hogy Jézus híveit, tanúságtevőit megfélemlítik és mesterük sorsára juttatják. Azt gondolták magukról, hogy „dörzsölt” szellemi hadfiak. Nem tudták, amit nekünk kijelent az ige, hogy Isten keze rendelkezett így. Semmi sem a vak véletlen műve.
A Mt 10,24 szerint maga Jézus inti választottait, mikor még közöttük van: „A tanítvány nem feljebb való a mesterénél”. Próbálja őket felkészíteni is: „Ha pedig üldöznek... meneküljetek...” (Mt 10,23) Félreérthetetlen a megfogalmazás: „Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,38). Ezt a forgatókönyvet még az ördögök fejedelme sem írhatja át!
De ugyanez a kéz azt is elrendeli, hogy amikor eljön az ideje, felpattanjon a börtönajtó, és kiszabaduljon a leláncolt fogoly a kalodából. Mintha minden „magától” történt volna, pedig az Úr keze rendelte és rendezte így a dolgokat.
Testvéreim! Mi ugyanezt a hatalmas Urat szolgáljuk. Ha rendületlenül hiszünk benne, ezek a réges-régi történetek ma is megismétlődhetnek. Most még talán nem ismerjük a cél felé vezető utat, nincsenek eszközeink. Tennénk valamit, de nincs hozzá elegendő erőnk, megváltoztatnánk a dolgokat, de nincs elegendő hatalmunk hozzá.
Van Istenünk, akinek a keze, szíve, bölcsessége, ereje bizton a rendelkezésünkre áll. Vegyük igénybe hittel és bizonyossággal, és győzni fogunk. /GS/
Akkor elég egy érintés, célnál vagyok.
Nem értem. Nem is akarom már érteni,
De egyszeriben megnyugvás tölt el,
Béke árad a lelkembe,
És – egyszerűen – jól érzem magam
Isten bal tenyerén.
Közben arra gondolok,
Nem baj, hogy ez a bal.
Ez közelebb van a szívéhez.
S nekem most erre van szükségem.
(Gerzsenyi Sándor: A megnyugvás logikája)
(Gerzsenyi Sándor)
Olvasmány: ApCsel 4,23–31
Isten elrendelései meghatározzák az események idejét és sorrendjét. Jó tudni ezt, akár előre megtudjuk, akár csak utólag.
23Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. 24Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: „Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, 25te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? 26Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. 27Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, 28hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. 29Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; 30te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.” 31Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.
Magyarázat:
Jeruzsálemben a zsidók és a pogányok vezérei lihegő sietséggel megegyeztek, hogy Jézus híveit, tanúságtevőit megfélemlítik és mesterük sorsára juttatják. Azt gondolták magukról, hogy „dörzsölt” szellemi hadfiak. Nem tudták, amit nekünk kijelent az ige, hogy Isten keze rendelkezett így. Semmi sem a vak véletlen műve.
A Mt 10,24 szerint maga Jézus inti választottait, mikor még közöttük van: „A tanítvány nem feljebb való a mesterénél”. Próbálja őket felkészíteni is: „Ha pedig üldöznek... meneküljetek...” (Mt 10,23) Félreérthetetlen a megfogalmazás: „Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,38). Ezt a forgatókönyvet még az ördögök fejedelme sem írhatja át!
De ugyanez a kéz azt is elrendeli, hogy amikor eljön az ideje, felpattanjon a börtönajtó, és kiszabaduljon a leláncolt fogoly a kalodából. Mintha minden „magától” történt volna, pedig az Úr keze rendelte és rendezte így a dolgokat.
Testvéreim! Mi ugyanezt a hatalmas Urat szolgáljuk. Ha rendületlenül hiszünk benne, ezek a réges-régi történetek ma is megismétlődhetnek. Most még talán nem ismerjük a cél felé vezető utat, nincsenek eszközeink. Tennénk valamit, de nincs hozzá elegendő erőnk, megváltoztatnánk a dolgokat, de nincs elegendő hatalmunk hozzá.
Van Istenünk, akinek a keze, szíve, bölcsessége, ereje bizton a rendelkezésünkre áll. Vegyük igénybe hittel és bizonyossággal, és győzni fogunk. /GS/
Akkor elég egy érintés, célnál vagyok.
Nem értem. Nem is akarom már érteni,
De egyszeriben megnyugvás tölt el,
Béke árad a lelkembe,
És – egyszerűen – jól érzem magam
Isten bal tenyerén.
Közben arra gondolok,
Nem baj, hogy ez a bal.
Ez közelebb van a szívéhez.
S nekem most erre van szükségem.
(Gerzsenyi Sándor: A megnyugvás logikája)
(Gerzsenyi Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése