Keresztény Versek

DRÁGA VÉR   

Krisztus vére az egyetlen erő,

Amely által a menny elérhető.

Megnyílt a kárpit: drága öt sebek!

Itt a szentek szentjébe léphetek.

A Bárány vére oltalom jele.

Míg rajtam van nem ér ítélete.

Jöhet bűn, Sátán, nyomor vagy halál

Lelkem e vérben védelmet talál.

E vér a legtisztább aranyruha.

Örök öltöny. Szét nem foszlik soha...

Terülj lelkemre, drága, üdv-adó,

Hadd lehetnék fehér, miként a hó!

Az égi honra méltó az lehet,

Ki látta már a vérző öt sebet.

És aki abban hittel elmerül,

Az életére örök fény derül.

      Gerzsenyi Sándor

Túrmezei Erzsébet:

Egy és ezer

Egy nap = ezer esztendő!
Egy nap... észrevétlen elsuhanó!
Nálunk semmibe vetten tovaszállhat.
S ezer esztendő nálad!
Milyen egészen másképp járhat
isteni órád, Örökkévaló!

Ha te így méred időnk, életünk,
milyen súlya van minden pillanatnak!
Pillanatok éveket jelenthetnek.
Évek pillanattá zsugorodhatnak.
S mindegyikért felelősségre vonsz,
amikor számot vetsz velünk.

Egy nap = ezer esztendő!
Szívünkbe ezt a titkot mélyen írd be!
Segélj belesimulni terveidbe,
érezni súlyát minden pillanatnak!
Mindet szeretni és szolgálni adtad,
hogy így találjon: boldog szolgálatnak
- akár egész kicsinynek, akár nagynak -
hűségében az Úr, az Eljövendő!

Az Úr jót akar

Az Úr jót akar tenéked adni most,
Egyedül tőled függ a jövendő sorsod.
Üdvöt kínál neked s örök életet,
Cserébe nem kér mást, – csupán a szívedet.

Hogyha te Hozzá jössz, Ő szeret, megbocsát,
Kiárassza reád kegyét és irgalmát.
Áldólag tárja ki feletted karjait,
Jézusban megnyitja országa kapuit.

Az Úr csak jót akar, fogadd el most tehát,
Nyisd meg őelőtte a szíved ajtaját.
Boldog lesz életed kibeszélhetetlen,
És megfogod látni, hogy jót akar az Isten.

„Akarom, tisztulj meg!”  

 (Lk 5:12-13)

… Igen, Ő rég akarja tisztulásod.

Akard te is, most már csak rajtad áll!

Ne menj tehát tovább, míg meg nem áldott,

akard! S nem uz többé a rút halál!

Megújult lelked úgy szabadon szárnyal.

Ó, mondd ki hát, míg kér az alkalom,

bunbánó szívvel, igaz akarással:

A k a r o m !

… Szörnyű betegség… Észrevétlen őröl…

Nem fáj, de bensőd halálba halad!

Vedd észre hát az Orvos közeléről

sokáig titkolt poklosságodat;

képmutató lelkednek sok fekélyét,

mely észrevétlen fertőz másokat,

tetted s szavadnak éles ellentétét,

míg testet ölt sok bűnös gondolat.

Egy szót kiálts, ha más ezer letorkol,

míg gyógyulásra hív az alkalom,

hisz Életed függ most egyetlen szótól:

A k a r o m !

Nincs, nincs kivétel senki, senki, hidd el,

ma minden ember – így, vagy úgy – beteg.

Imádkozzunk örök, könyörgő hittel,

imádkozzunk, nyomorgó emberek,

mint akit az idő legjobban sürget,

mint haldokló az életért remeg!

Hozzuk hamar hát haldokló hitünket,

kár minden percért, mely meddőn pereg!

Ne szégyelljünk szívünkből sírni könnyet,

zokogva kérni, bátran, szabadon,

őszintén szóljunk egy szót csak, ne többet:

A k a r o m !

Akarom azt, hogy más legyen a lelkem,

halál helyett én élni akarok,

és akarom, hogy Szentlelked vezessen,

lemosva rólam minden salakot!

S a Te szavadat zengje gyenge lelkem,

örök visszhangként, drága Hatalom,

a Te hiteddel minden alku ellen:

A k a r o m! A k a r o m! A k a r o m!

Balogh Miklós