Keresztény vers- Úton

Úton 

Az útnak vége, holnapig. 

Kissé halkabb a csend, tudod. 

Reszkető szívem benned megpihent: 

Jézus, a tiéd vagyok. 

Sok, mire vágytam egykor, 

Lobogód alatt kibontott karokkal 

Öleltem Igéd; ajkad mosolyát 

Itta mohó szívem, s énekelte dalát: 

Jézus, a tiéd vagyok. 

Imám félre szállt, 

Várva dicső fényt, glóriát.. 

Hiába. Szavam nem törte át 

Csended falát, s reszketett szívem: 

Jézus, a tiéd vagyok? 

Búsan, letörve, gyötrődve kérdeztem. 

Kerestem szavad minden reggelen: 

Hol van glóriám? Kié az én szívem? 

Régi, bűnös testem fellázadt ellenem, 

S gúnyolt: "Jézus, a tiéd vagyok.". 

Harag dagadt keblemben: 

Ily gyenge, erőtlen lennék 

A "hitben"? S vadul védekeztem. 

Ám keserű lett minden tettem. 

Minden kegyességemben éreztem: vesztettem. 

Ki mondaná Jézus, hogy a tiéd vagyok? 

Remegtem a színfalak mögött. 

Minden este műsor. Az áhitat 

Csendje csöndben gyilkolt. 

Valami végtelen üresség mart belül. 

Szavad elveszett, Igéd kipergett ujjaim 

Közül: Jézus, a tiéd vagyok. 

Minden szóba szomjasan fogództam, 

Egy mosolyért lelkem odaadtam. 

De csak ítélet hangzott fejemen. 

Erőm, büszkeségem romokban. 

Már csak könnyeim között suttogtam: 

Jézus, a tiéd vagyok. 

Ott a mélyben, a csendben, 

Halkan megállt mellettem, s lehajolt: 

"Minden reménynél, sikernél, dicsőségnél 

Többet adok. Az enyém vagy, s én a tiéd vagyok."

Daxner Tamás