VÍZEN ÉS TŰZÖN ÁT!
Földi zarándokként, ó
hányszor éltem át,
kilenc évtizednek
derűjét, viharát.
Jézus jóvoltából, ki
értem áldozott,
vízen és tűzön át,
karjain hordozott!
Pedig sok bánatot okoztam
szívének,
ajkamról panasz szállt,
s nem a hálaének.
Ő mégis szeretve
formálta életem,
bizonyára drága célja
volt énvelem.
Tudom: nem ok nélkül
próbált és vezetett,
védő szent kezébe
tehettem kezemet.
Nem hagyta elveszni,
viharvert sátramat,
nem sodorhatta el,
szennyes bűn – áradat.
Évtizedek óta, Ő
szolgálhat bennem,
hogy szavára a holt, új
életre keljen!
Földi létem napja, már
nyugati égen,
ám csak egy a vágyam:
Jézus bennem éljen!
Míg majd fáradt szívem,
egy nap végsőt dobban,
létem gyertyafénye, immár
végsőt lobban,
felszállhassak oda, hol
nincs halál többé,
Atyám országában,
élhessek örökké!
Pecznyík Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése