Mit
ér, ha csak felfuvalkodottá tesz?
2018 -
Áhítat, 2018. július 21. szombat , Dániel, Daniella névnap
van.
Boldog Névnapot kívánok a Névnapjukat
ünneplőknek!
Hét témája: Helyesen gyakorolt kegyesség: a böjt
Lk 18,9–14
Ne másokat nézz le, nézz fel rá!
„Némely elbizakodott embernek, aki
igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot
mondta: Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a
másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem,
hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz,
parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten,
tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva,
még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem,
légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, ez megigazulva ment haza,
nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig
megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Magyarázat
Sokszor olvastuk már ezt a példázatot.
Nyilván úgy, hogy mi vagyunk a szegény lenézett vámszedő, és mások a gonosz
farizeusok, akik bántanak minket. De tényleg mi vagyunk?!...
A vámszedőknek is tudnak farizeusi tulajdonságaik lenni. Sok szemforgatással találkoztam már gyülekezetekben. Ez volt a farizeus legelső dolga. Megállt a templomban középen, hogy mindenki láthassa szerénységét meg az új ruháját, és körbeforgatta a szemeit. „Körülnézett, de inkább lenézett.” (Szalai András) Keresett valakit, akit lenézhet, meg is találta a vámszedőt a sarokban. Külön állt mindenkitől a farizeus, és elkezdett önmagáról imádkozni, igazából önmagához.
Az ő életében is jelen volt az imádkozás, a böjt és az adakozás, csak éppen kiüresedve, célját veszítve.
Adott dolgokat, de a szíve nem volt benne. Meg volt hatódva önmagától, csodálom, hogy az egójától még más is elfért a templomban...
Ott volt egy gyűlölt vámszedő is, aki nem körülnézett, hanem bár lesütötte a szemeit, igazából felfelé nézett.
Tudjuk, hogy melyikük ment haza megigazulva…
Talán nem véletlen, hogy ez után a példázat után a kisgyermekek megáldásáról olvasunk Bibliánkban. Ott vannak a komoly(kodó) felnőttek és a tiszta, egyszerű gyermekek, akik odabújnak Jézus ölébe.
Aki rendszeresen ott van Jézus jelenlétében egyszerűen, tisztán, nyitottan, az nem szokott másokat lenézni, bántani a gyülekezetben sem és máshol sem.
A vámszedőknek is tudnak farizeusi tulajdonságaik lenni. Sok szemforgatással találkoztam már gyülekezetekben. Ez volt a farizeus legelső dolga. Megállt a templomban középen, hogy mindenki láthassa szerénységét meg az új ruháját, és körbeforgatta a szemeit. „Körülnézett, de inkább lenézett.” (Szalai András) Keresett valakit, akit lenézhet, meg is találta a vámszedőt a sarokban. Külön állt mindenkitől a farizeus, és elkezdett önmagáról imádkozni, igazából önmagához.
Az ő életében is jelen volt az imádkozás, a böjt és az adakozás, csak éppen kiüresedve, célját veszítve.
Adott dolgokat, de a szíve nem volt benne. Meg volt hatódva önmagától, csodálom, hogy az egójától még más is elfért a templomban...
Ott volt egy gyűlölt vámszedő is, aki nem körülnézett, hanem bár lesütötte a szemeit, igazából felfelé nézett.
Tudjuk, hogy melyikük ment haza megigazulva…
Talán nem véletlen, hogy ez után a példázat után a kisgyermekek megáldásáról olvasunk Bibliánkban. Ott vannak a komoly(kodó) felnőttek és a tiszta, egyszerű gyermekek, akik odabújnak Jézus ölébe.
Aki rendszeresen ott van Jézus jelenlétében egyszerűen, tisztán, nyitottan, az nem szokott másokat lenézni, bántani a gyülekezetben sem és máshol sem.
(Floch Gábor Barnabás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése