ISTEN VEZETÉSE
„…mert Ő már tudta,
mit fog tenni.”
(Jn 6,6)
Ebben
rejlik a hitnek és a békességnek a titka
a
keresztyén ember számára. Bármilyenek
legyenek
is a körülmények, az Úr már előre
tudja,
mit akar tenni azokért, akik Őrá, Szabadítójukra
bízzák
magukat, és neki engedelmeskednek.
A
nehézségek és a szenvedések szükségesek
a
lelki növekedésünkhöz. A tanítványok élete
nem
lehet más, mint a Mesterüké. Minden éjszakára
következik
egy reggel. Ha sötétségen vezet
át,
az a bizonyosság erősít bennünket, hogy
az
Úr Jézus tudja, hogyan fogja engedni, hogy
áttörjön
a világosság. Ha nem látjuk az alagút
végét,
jól tesszük, ha megőrizzük a hit nyugalmát,
és
meggondoljuk, hogy Ő tudja, hogyan
fog
beavatkozni. Ő tervet készített számunkra,
s ha
megengedi, hogy bizonyos körülmények
kialakuljanak,
hogy próbára tegyen minket, Ő
szab
határt a nehézségeknek, és a maga idején
győzedelmesen
vezet át rajta bennünket.
Egy
keserves, súlyos kísértés érthetetlennek
és
nagyon fájdalmasnak tűnhet számunkra, úgyhogy
majdnem
vereséget szenvedünk. Ilyenkor
azonban
meg kellene próbálnunk úgy tekinteni
ezekre,
ahogyan egy idő múlva tennénk. Ha pedig
Isten
egy hit vagy engedelmességbeli lépést
vár
el tőlünk anélkül, hogy látható támogatást
nyújtana
közben, akkor bátran előre kell haladnunk
és
engedelmeskednünk, ahogyan Ábrahám
tette,
aki úgy indult útnak, hogy nem tudta,
hová
fog jutni. Később azután látni fogjuk,
hogy
az Úr az alagút végén már megtett minden
gondoskodást,
és az Ő gyermekét egy már előre
elkészített
helyzetbe vezeti be, amelyben egyszerűen
járni
és élni tud.
Amikor
Ő elhívott bennünket – minden
gyengeségünkben
és tudatlanságunkban –, már
akkor
tudta, mit akar tenni. „Aki
engem követ,
nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”
(Jn 8,12).
L.
M. Grant
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése