Kereszten
Irgalom
Voltak
szép napok,
voltak
rosszak.
Voltak
örömök, bánatok.
Életünknek
ilyen az útja,
hol tűnik
a Nap,
hol
felragyog.
Múlnak
az évek, elsuhannak,
alig-alig
vesszük észre.
Mire
feleszmélünk, már késő!
Messzi
múltba hullt
életünk
nagy része.
– A
vágyak kihullnak szívünkből,
borongós
őszben botorkálunk,
mohos-emlékekre,
avarra lép
szüntelen
megsebzett lábunk.
Salétrom
kúszik egyre feljebb
érzésünk
megroggyant falán,
sárgult
emlékek hulldogálnak
életünk
szürke alkonyán.
Mély
sodrású titkok bomlanak,
kísérnek
szelíd bánatok:
külön
utakon, külön sorsunk
külön
keresztje oly nagyok.
De
rajta az örök fénysugár:
szent
álmaink nincsenek veszve!
Még
nem voltunk, mikor az irgalom
megbocsájtást
írt a keresztre.
Páskulyné
Kovács Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése