Felkészít
a szolgálatra
2018 -
Áhítat, 2018. július 19. csütörtök , Emília névnap van .
Boldog Névnapot kívánok az ünnepelteknek!
Hét témája: Helyesen gyakorolt kegyesség: a böjt
Eszt 4,1–17
Menj be bátran, szeretettel fogad!
„Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami
történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére,
kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. Így ment egészen a
király kapujáig, de a király kapuján senkinek sem volt szabad belépnie
zsákruhában. Minden egyes tartományban, ahová csak a király törvényerejű
parancsa eljutott, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket
verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek.
Ekkor bementek Eszterhez a szolgálóleányai és a háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla, de ő nem fogadta el. Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára rendelt királyi udvarnokot, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város főterére, amely a király kapujával szemben volt. Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. Odaadta neki a törvény szövegének másolatát is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért.
Haták bement Eszterhez, és átadta Mordokaj üzenetét. Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre ugyanaz a törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik. Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz.Mordokajnak átadták Eszter üzenetét.
Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra? Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el! Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.”
Ekkor bementek Eszterhez a szolgálóleányai és a háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla, de ő nem fogadta el. Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára rendelt királyi udvarnokot, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város főterére, amely a király kapujával szemben volt. Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. Odaadta neki a törvény szövegének másolatát is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért.
Haták bement Eszterhez, és átadta Mordokaj üzenetét. Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre ugyanaz a törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik. Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz.Mordokajnak átadták Eszter üzenetét.
Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra? Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el! Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.”
Magyarázat
Abszolút megértem a zsákruhát, a sírást
és jajgatást, hisz veszélyben forgott az életük, mégis hadd folytassam egy
kicsit a tegnapi gondolatokat. Olyan jó lenne azt olvasni, hogy amiatt sírtak
és böjtöltek, mert fellázadtak Istenük ellen, és elfeledkeztek róla a nagy
jólétben, és ez fájt nekik.
Fáj még, ha megszomorítjuk Isten Lelkét, vagy csupán földhöz ragadt dolgok miatt búslakodunk? Valljuk be, hogy sokszor nem a bűneink fájnak, hanem azok következményei. Nem azért sírunk, mert fájdalmat okoztunk Istennek, hanem kellemetlen learatni, amit lázadásunkkal vetettünk.
Isten megkönyörült Eszteréken, és megszabadította a népet a fizikai haláltól, ez hatalmas dolog és nagy kegyelem, semmiképp se szeretném lebecsülni, de mi még ennél is nagyobbat, többet kaptunk Krisztusban! Eljött lázadó bolygónkra, hogy ne kelljen elpusztulnunk bűneinkben. Isten kegyelméből leszámolhatunk velük, és tudjuk, hogy nincs is harmadik út, vagy a bűneink számolnak le velünk, vagy mi velük.
Hatalmas szakadékot ütöttek vétkeink Isten és közénk, de Jézus Krisztus azért jött, hogy úttá legyen. Ha ő a te személyes megváltód, barátod, örököstársad, főpapod, akkor nem kell félve belépned a „trónterembe”, nem fogsz meghalni! „Ha pedig Jézus a főpapunk, akkor bátran és bizalommal menjünk az Atya-Isten kegyelmének trónjához! Őnála bőségesen megtaláljuk azt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen most van szükségünk.” (Zsid 4,16 – egyszerű fordítás)
Nem a kinyújtott aranypálca miatt menekülsz meg, hanem a Golgotán felállított véres kereszt miatt.
Fáj még, ha megszomorítjuk Isten Lelkét, vagy csupán földhöz ragadt dolgok miatt búslakodunk? Valljuk be, hogy sokszor nem a bűneink fájnak, hanem azok következményei. Nem azért sírunk, mert fájdalmat okoztunk Istennek, hanem kellemetlen learatni, amit lázadásunkkal vetettünk.
Isten megkönyörült Eszteréken, és megszabadította a népet a fizikai haláltól, ez hatalmas dolog és nagy kegyelem, semmiképp se szeretném lebecsülni, de mi még ennél is nagyobbat, többet kaptunk Krisztusban! Eljött lázadó bolygónkra, hogy ne kelljen elpusztulnunk bűneinkben. Isten kegyelméből leszámolhatunk velük, és tudjuk, hogy nincs is harmadik út, vagy a bűneink számolnak le velünk, vagy mi velük.
Hatalmas szakadékot ütöttek vétkeink Isten és közénk, de Jézus Krisztus azért jött, hogy úttá legyen. Ha ő a te személyes megváltód, barátod, örököstársad, főpapod, akkor nem kell félve belépned a „trónterembe”, nem fogsz meghalni! „Ha pedig Jézus a főpapunk, akkor bátran és bizalommal menjünk az Atya-Isten kegyelmének trónjához! Őnála bőségesen megtaláljuk azt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen most van szükségünk.” (Zsid 4,16 – egyszerű fordítás)
Nem a kinyújtott aranypálca miatt menekülsz meg, hanem a Golgotán felállított véres kereszt miatt.
(Floch Gábor Barnabás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése