Keresztény vers- Ne aludj, Uram!

Ne aludj, Uram!

Exsurge, quare obdormis Domine!

Ne aludj, Uram már sokáig! 

Az utakon a vér bokáig, 

A hullapára köldökig, 

S a bűn, a bűn: 

Fojt szinte már szemöldökig!

Ha még soká késik a reggel: 

Uram, mi lesz az emberekkel? 

A jókkal! - olyan kevesek! 

Belőlük is 

Hiéna lesz és tigrisek?

Mi lesz a néma kisdedekkel, 

Kik néznek ránk döbbent szemekkel, 

S akiknek ajkán tej helyett 

Az ördögök 

Nektárja csurran: gyűlölet!

És mi lesz, Uram, - jaj, ne vedd el! 

Világunk emelő kezeddel? 

Mert káromlunk és megvetünk, 

Uram, Uram, 

Meghalsz-e végképp minekünk?

S ha meg: a kárhozat e földjén, 

Hol megpattant a szív, a Törvény: 

Kérdezni is alig merem: 

Mi lesz, mi lesz 

Gyámoltalannal, énvelem!

Csöpp szívemmel, mely gémberedten 

Piheg elhúzó tenyeredben, 

S mint egy fészkéből kiesett 

Fecskefiók, 

Szorong szegény és didereg.

Tudod, Uram, hisz Te teremtél, 

Nincs több szívem ennél az egynél, 

És ez - pusztuljon bár bele - 

Ha méreg is, 

A föld ízével van tele.

Nem tudok ember lenni máshol! 

Vízözönben, földinduláskor, 

A végítélet-napkor is: 

Nincs más hazám, 

Belé fogódzom akkor is.

Míg kezed melegén nyöszörgök, 

Most is, Uram, azért könyörgök: 

Lüktessen áldott tenyered 

Szívembe még 

Egy dobbanásnyi meleget.

Add meg nekem, ó meleg Isten, 

Szívem rajtad fölmelegítsem: 

Hátha utóbb hozzám melenget 

A bújdosó 

Igazak közül még kilencet!

Sík Sándor