Szívem beszél
Nyugalomért esedezve
belső szobámba igyekszem:
imára kulcsolt kezemen
hála ráncai remegnek.
Ablakomon át a szellő
beszökve, függönyömre ül,
vidám, ugrándozó veréb
leskelődve elcsendesül.
Itt vagy velem, Úr Jézusom,
a csendben békéd illata.
Némán, lábadhoz leülve,
fel-feltör szívem sóhaja.
Arcom pirulását érzem,
szám hallgat, csak szívem beszél:
alázatosan, szegényen,
gazdagságot Tőled remél.
Bár érdemeim nincsenek,
mégis kincseket adsz nekem.
Köszönöm áldó erődet
szegény, meggyötört szívemben.
Te tanítsd szívemet szólni,
hálát adni jóságodért,
hadd találjalak mindig meg
belső szobámban nyugalomért!
Sas Piroska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése