Emlékezés
Uram, ha meg nem lellek Téged
még ifjú évek hajnalán,
Éltem gondok, keserűségek,
Félelmek lánca lesz csupán.
De így a földi vad borúba
Ég fényét küldötted nekem,
S láttam kezed ezerszer újra
Segítni hűn, kegyelmesen.
Erős Isten, ha nem lett volna:
Én gyönge hogy szabadulok?
A földre verve, megtaposva
Meg tán sohasem gyógyulok!
De nem, kezed lenyúlt énértem
És minden fáradtság, veszély
Sasszárnyakat ragasztott nékem:
Könnyen repültem ég felé…
S most, hogy látom öreg szemekkel,
Két hű kezed hogy hordozott:
Ég harmatjával, szent Igével
Jó s rossz napon megitatott:
Tudom, ha eljön is halálom,
Fénylő hazába felvezet…
Szelíd elalvás… édes álom…
Paradicsomban ébredek!
Csia Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése