Nem mondott fel nekem!
Szolgálatára angyalok sietnek,
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
Hogy meglátott, parányi porszemet,
S szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála,
Kerek világon nincs jobb gazda nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
Nem csak munkát, drága feladatot,
Erőt is Ő adott!
Szentlelkét adta: segítsen, vezessen.
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen.
Mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem.
Talált volna annyi hűségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet.
Csudairgalmát áldja énekem,
Hogy szolgálhattam hosszú éveken,
S nem mondott fel nekem.
Pedig annyiszor megtehette volna.
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
Türelmét, irgalmát dicsérhetem…
Mert ezután se’ mond fel… sosem!
Övé az életem!
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése