A SZÁZHUSZADOK ZSOLTÁR
Tengernyi sok gúnyt kiállottam,
Míg Istenhez kiáltottam:
„Peregnek, hazudnak a nyelvek,
Csak álnokságot kerepelnek;
Ments meg az emberek szájától,
Hogy be ne szennyezhessenek, -
Óvd meg, Uram a lelkemet!’’
Ó, ember, miért jár a nyelved,
Hazudozásával mit nyerhet?
Szavaid nyilakként sebeznek,
Halálos mérget permeteznek;
Fenyő parazsa úgy nem éget,
Mint a te bűnös, rút beszéded.
Nem félsz, hogy amit oly gazul
Másra szórtál, rád visszahull?
Jaj énnekem, az idegennek,
Akire annyi rosszat kennek,
bús lelkem itt él egymagában,
Mesek és Kedár sátorában.
Csendre születtem, békességre,
Ők harcra szomjaznak és vérre,
A békét szívből gyűlölik,
S a nyugalmamat megölik.
ford.:Bókay János
Bókay
János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése