Lelki aratás
Fehér a táj,
már érett a búza,
javában tart
az aratás.
Aratók
nyomán dőlnek a rendek,
arat sok
hívő lelki társ.
Tisztul a
búza, hullik a konkoly
élet sokféle
próbáján,
táncol a
búza, táncol a konkoly
bánat,
szenvedés rostáján.
Búza a
csűrbe, konkoly a tűzre
kerül, ha
Isten szétválaszt.
Új élet
fénye ragyog az éjbe,
melyet
kegyelme ránk áraszt.
A búza,
búza; a konkoly, konkoly,
mássá az
soha nem válhat.
Így az is,
ki nem szület újjá,
új földön
soha nem járhat!
Pecznyik
Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése