Időzítés
Akarja, nem
akarja, új fogalmakat és velük együtt új
kifejezéseket
tanul az ember. Ilyen például az időzítés. (Ma
már a
gyermek is tudja, mi az időzített bomba!) Idővel a
szavak önálló
életet kezdenek élni, így kerülnek néha meglepő
kapcsolatokba.
Kétnapos nyári utazásunk alkalmával is ez
történt. A régi,
népi megfigyelésből származó Medárd-nap
utáni
zivataros időszak hirtelen támadt záporai kerültek számunkra
valami „mennyei időzítés” alá, mégpedig egy
drága
igevers
alapján (Róm 8,28).
Van a Dunántúl
egyik városában egy kis ház, amelynek
kertjében a
gyomok helyett is virágok nőnek: százszorszépek
és ibolyák.
Egy özvegy asszony él ott, hozzátartozók nélkül,
de hívő
testvérek között.
Hetek óta ígérgették
neki, hogy szállítják a kandallófát,
már csak azért
aggodalmaskodott, hogy ne éppen zivatarban
érkezzen meg
a fa, amikor nem tud segítséget kérni.
Utazásunkat
régebben tervbe vettük mi is, de az érkezés
időpontjáról
nem tudtuk értesíteni, így hát aznap szálltunk le
a vonatról.
A házáig tartó sétaút előtt betértünk az út elején az
áruházba.
Alig nézelődtünk, amikor furcsa zenebona támadt
a fejünk fölött,
mert egy hirtelen támadt zápor megzörgette
az alumíniumtetőt.
Nem tartott sokáig, de ha az úton ért
volna…
Már napsütésben
közeledtünk a házhoz, ahol akkorra
csinos
tűzifa halom került a kapu elé.
„De jókor érkeztek –
mondta az unoka –, így legalább
tudnak segíteni
a fahordásban.”
Átöltöztünk
a munkához, és egy-kettőre kerítésen belül volt
a farakás, a
pinceajtó közelében a gyepen, ahol majd lesz ideje
a szélnek
minden esőcseppet kifújni belőle. Aztán rögzítették
a rátett
takarót, és nemsokára újból eleredt az eső…
Az esti beszélgetés
témája a mennyei Atya gondviselése
volt, hogy
akármilyen jelentéktelennek látszó nehézségünkben
kérhetjük a
segítségét, és mindig számíthatunk rá…
Természetesen
nem arról van szó, hogy Isten gyermekei
például soha
nem ázhatnak meg, vagy nem kerülhetnek viharba.
A tanítványok
is küszködtek az evezőkkel a Genezáret
taván, amíg
az Úr oda nem ért hozzájuk… Mégis jó azzal
indulni útra,
hogy: „…akik Istent
szeretik,
azoknak minden
javukra
szolgál…”
(Róm
8,28)
Lukátsi
Vilma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése