2018. július 30., hétfő

Napi áhítat- Én vagyok az élet kenyere




Én vagyok az élet kenyere

2018 - Áhítat, 2018. július 30. hétfő , Judit, Xénia névnap van .

Boldog Névnapot az ünnepelteknek!

Hét témája: Én vagyok...
Jn 6,35–51
Jézus nélkül üres az asztalunk, üres a szívünk, üres az egész életünk!
„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le. És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le? Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”
Magyarázat
A régiek analogikusan gondolkodtak. Főleg azokról a dolgokról, amelyek nem anyagiak és nem mechanikusak. Hogyan lehet nekünk is a jóságot, az alázatot, a szelídséget, az önuralmat mérnünk? Súlyra, centire, időre? Akkor ezek nincsenek is? Mindezek megértésében segítenek az analógiák. Elmondott Jézus valamit, ami párhuzamos avval, amiről beszélni akart, és máris érthetővé vált a felszínnél mélyebben lévő dolgokról minden.
Amikor az ember éhes, egy karéj kenyér többet jelent, mint egy precíz sütőipari termékbemutató. Amikor az ember szomjas, nem sokra megy bármilyen okos vízgazdálkodási előadással, de egy pohár vízzel igen. Jézus itt az Atya ajándékairól beszélt: a hozzá vonzódásról, a mi elfogadásunkról, a tőle származó életről.
Az Úr Jézus ezekkel a képekkel azt fejezte ki, hogy létszükséglet az embernek az ő igazsága, mert a lelkünk is éhes. Nem szeretjük az ingerszegény környezetet. Látnunk, hallanunk, beszélnünk kell. Az nem mindegy, hogy mit nézünk, mit hallunk, miről beszélünk, mivel tömjük tele a fejünket. Áder János köztársasági elnök Kocsis Zoltán temetésén azt mondta, hogy tele van a média szeméttel. Igazat mondott. Nekünk is ezek kellenek, vagy a jóízű mennyei kenyér?
(Hegyi András)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése