HŰ BIZONYSÁG
„…Az apák tanítják
fiaikat, hogy
Te hűséges vagy.” (Ézs
38,19)
Egy hívő keresztyén férfit a hivatása hosszú időn
keresztül nagyon igénybe vett. Ezért reggelenként
nem talált lehetőséget, hogy feleségével és
gyermekével együtt olvassák Isten Igéjét, és
együtt imádkozzanak. Így ezt a feladatot a felesége
gyakorolta a gyermekével reggelenként.
Egyik nap a hároméves kisfiú nem akart
imádkozni, és nagyon komolyan ezt mondta:
– Nem, mama, nekem mostantól nincs
szükségem arra, hogy imádkozzam. Én
hamarosan már nagy férfi leszek.
Édesanyja elcsodálkozva válaszolt:
– A férfiak mind, akik szeretik az Úr Jézust,
imádkoznak is!
Erre
a kicsi így válaszolt:
– Nem, apa is egy nagy ember, és ő sem
imádkozik soha.
Este az asszony elmesélte a férjének, hogy mit
mondott reggel a kisfia. Ebben a pillanatban egy
hosszú csend következett, majd az apa remegő
hangon így szólt: „Az apa nem imádkozik…” A
történet nagyon szíven találta.
A következő nap már az apa is részt vett a
reggeli áhítatban. Felejthetetlenül maradt meg
a szülőkben, hogy hároméves gyermekük arca
milyen boldogan ragyogott, amikor meglátta
édesapját összetett kezekkel, lehajtott fejjel, és
meghallotta az imáját.
Itt nem az időpontokról van szó, hogy Isten
hűségét bemutassuk a gyermekeknek, hanem
világossá teszi, hogy ez a feladat nem csak az
édesanyára tartozik. Milyen jó és áldásos, ha a
hívő családapák családi körben is időt fordítanak
a Biblia olvasására és az imádkozásra!
(Der Herr ist nahe)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése