Keresztény vers- Bocsásd meg

Bocsásd meg

Bocsásd meg énnekem, Uram, 

Hogy jobban szerettem nálad 

A meggyet, a mézet, a hársfavirágot, 

Felhők mesekönyvét, 

Apró gyerekek gügyögését, 

Fiúk-lányok mosolya lobbanását, 

Férfiak írott homlokát, 

Kezed játéka műveit.

Bocsásd meg énnekem, Uram, 

Hogy szorgosabban látogattam 

A Sixtusi Máriát a názáretinél, 

Hogy Tamásnál, Teréznél 

Szomjasabban lestem az öreg Aranyt, 

Berzsenyi mennydörgését 

Meg Hamlet töprengéseit, 

Hogy a zsoltár orgonaszavát is 

Boldog voltam, ha átlophattam 

Paraszt magyar szó furulya-dalára, 

S hogy könnyeket pillámra nem a mea culpa, 

Hanem a rutafa nótája szűrt 

Meg a vizetárasztó tavaszi szél.

De mondd meg, Uram: 

Behúnyhattam-e szemem előlük, 

Mikor belőlük Te néztél reám? 

Bedughattam-e szavukra fülem, 

Amikor Te búgtál bennük 

Kimondhatatlan sóhajtásokkal? 

Nem mindegy-e az óceánnak, 

Hogy kádba merik-e vizét, 

Vagy metszett billikomba, 

Vagy akár egy horpadt gyűszűcskébe is?

Emlékszel, Uram? a háborúban 

Egy rossz talpas pohárból osztogattam 

A hallgatag népfölkelőknek testedet, 

És eltöltötted őket Tenmagaddal!

Engem is eltöltöttél számtalanszor 

Csodálatos poharaidból, 

Millió poharaidból, 

S az oltárnál a Szent Kehely előtt 

Úgy térdelek, mint hétpapos misén 

A füstölő diákonus: 

Szolgál, térdel és lóbálja a tömjént, 

De a Testet és a Vért már órákkal előbb 

Magához vette egy csendes misén.

Ó Istenem, ha az én árva bodza-sípom 

Egy századrészét el tudná fütyülni annak, 

Amit te mondtál énnekem magadról 

Egy parasztdal egyetlenegy sorában!

Sík Sándor