Ma Április 4. Hétfő, Izidor napja
van.
A példázatok szerepe
Olvasmány: Mt 13,1–17
A Mindenható „vette a fáradságot, hogy megtanulja” a nyelvünket és gondolkodásunkat. Figyelmet érdemel!
„Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. 2Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. 3[Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: „Íme, kiment a magvető vetni,] 4és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. 5Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; 6de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. 8A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9Akinek van füle, hallja!” 10[A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?”] 11Ő így válaszolt: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. 12Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. 13Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” 14„Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 15Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 16„A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. 17Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.”
Magyarázat:
Nyelvünk szókincse véges, ennélfogva nincs minden egyes jelenségre, érzésre, fogalomra külön kifejezésünk. Kiváltképp igaz ez új gondolatok közreadása esetében. Azonban az alapszínekből végtelen árnyalatmennyiséget kikeverni képes festőhöz hasonlóan, bevett jelentésű szavainkat, sőt történeteinket egyedi, alkalmi összefüggésbe helyezhetjük, ilyenképpen alkalmassá téve azokat amúgy nehezen megragadható gondolatok célba juttatására. Jézus Urunk is ekképpen járt el. Mégpedig kettős céllal: egyrészt az arra nyitottak és fogékonyak számára elérhetővé tenni, másrészt a szkeptikusok elől elrejteni a szent mondanivalót (11–16. v.).
Isten szándéka kezdettől fogva változatlan: kegyelmes szeretetét közölni akarja az emberrel. Ennek érdekében minden létező eszközt megragad, sőt, alkalmasint újakat is létrehoz. Ma élő emberekként még a 12 tanítványnál is boldogabbak lehetünk, mivel Krisztus küldetését beteljesedettnek ismerjük, illetve a teljes Szentírás a kezünkben van. Isten a lehető legközelebb jött hozzánk. Meg akar menteni. Szemünkbe akar nézni, fülünkbe akar súgni. Csupán nyitottságunkon és készségünkön múlik ennek felismerése! Ne szalasszuk el az adatott lehetőséget!
(Várady Endre)
Olvasmány: Mt 13,1–17
A Mindenható „vette a fáradságot, hogy megtanulja” a nyelvünket és gondolkodásunkat. Figyelmet érdemel!
„Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. 2Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. 3[Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: „Íme, kiment a magvető vetni,] 4és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. 5Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; 6de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. 8A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9Akinek van füle, hallja!” 10[A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?”] 11Ő így válaszolt: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. 12Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. 13Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” 14„Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 15Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 16„A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. 17Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.”
Magyarázat:
Nyelvünk szókincse véges, ennélfogva nincs minden egyes jelenségre, érzésre, fogalomra külön kifejezésünk. Kiváltképp igaz ez új gondolatok közreadása esetében. Azonban az alapszínekből végtelen árnyalatmennyiséget kikeverni képes festőhöz hasonlóan, bevett jelentésű szavainkat, sőt történeteinket egyedi, alkalmi összefüggésbe helyezhetjük, ilyenképpen alkalmassá téve azokat amúgy nehezen megragadható gondolatok célba juttatására. Jézus Urunk is ekképpen járt el. Mégpedig kettős céllal: egyrészt az arra nyitottak és fogékonyak számára elérhetővé tenni, másrészt a szkeptikusok elől elrejteni a szent mondanivalót (11–16. v.).
Isten szándéka kezdettől fogva változatlan: kegyelmes szeretetét közölni akarja az emberrel. Ennek érdekében minden létező eszközt megragad, sőt, alkalmasint újakat is létrehoz. Ma élő emberekként még a 12 tanítványnál is boldogabbak lehetünk, mivel Krisztus küldetését beteljesedettnek ismerjük, illetve a teljes Szentírás a kezünkben van. Isten a lehető legközelebb jött hozzánk. Meg akar menteni. Szemünkbe akar nézni, fülünkbe akar súgni. Csupán nyitottságunkon és készségünkön múlik ennek felismerése! Ne szalasszuk el az adatott lehetőséget!
(Várady Endre)
Napi áhítat
Ma Április 3. Vasárnap, Buda, Richárd napja van.
Így lehet Jézus családjába bekerülni
Olvasmány: Mt 12,46–50
Halálodkor elszakadsz családodtól. Egyedül Jézussal való kapcsolatod örök életű.
„Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. 47Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” 48Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” 49[Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim!] 50Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”
Adjunk hálát az Úrnak, hogy elerőtlenedett, beteg testvéreinkért hozzá fordulhatunk!
(Jn 11,3–4)
Magyarázat:
A legtöbb emberi öröm, ugyanakkor a legtöbb bánat is a családban születik. Nincs ember, aki ezzel együtt ne vágyna családi kötelékekre, mert a fájdalmak kockázata eltörpül a kizárólag ebben a közegben átélhető szeretet, intimitás és harmónia utáni szomj mellett. Nem meglepő, hiszen így lettünk kódolva a Teremtés során. Az már más kérdés, hogy igen sokan nem élnek, hanem visszaélnek az Isten által a családon keresztül ajándékozott szent lehetőségekkel.
Amikor Jézus Krisztus a földön élt, nem csupán az Atyaisten megmentő kegyelmét valósította meg, hanem annyira közel jött hozzánk, hogy megnyitotta „családi fészkét” előttünk! Mennyire hiánypótló ez a felajánlás azt a sok lesújtó családi élethelyzetet tekintve! Akár család nélküli, akár családon belüli(!) magányosságra gondolunk. A család ugyanis nem önműködő intézmény. Sem a jogi dokumentációk, sem a genetikai hasonlóságok nem garantálnak szeretetet és harmonikus kapcsolatokat. Az ideálisnak mondható családokat is csupán Isten Lelke képes működtetni és fenntartani. Érdemes és szükséges tehát a magunk családját Jézuséba integrálni. Ehhez mindössze a Megváltó tanítványává kell lenni, azaz mindhalálig követni példáját és tanítását.
(Várady Endre)
Olvasmány: Mt 12,46–50
Halálodkor elszakadsz családodtól. Egyedül Jézussal való kapcsolatod örök életű.
„Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. 47Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” 48Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” 49[Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim!] 50Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”
Adjunk hálát az Úrnak, hogy elerőtlenedett, beteg testvéreinkért hozzá fordulhatunk!
(Jn 11,3–4)
Magyarázat:
A legtöbb emberi öröm, ugyanakkor a legtöbb bánat is a családban születik. Nincs ember, aki ezzel együtt ne vágyna családi kötelékekre, mert a fájdalmak kockázata eltörpül a kizárólag ebben a közegben átélhető szeretet, intimitás és harmónia utáni szomj mellett. Nem meglepő, hiszen így lettünk kódolva a Teremtés során. Az már más kérdés, hogy igen sokan nem élnek, hanem visszaélnek az Isten által a családon keresztül ajándékozott szent lehetőségekkel.
Amikor Jézus Krisztus a földön élt, nem csupán az Atyaisten megmentő kegyelmét valósította meg, hanem annyira közel jött hozzánk, hogy megnyitotta „családi fészkét” előttünk! Mennyire hiánypótló ez a felajánlás azt a sok lesújtó családi élethelyzetet tekintve! Akár család nélküli, akár családon belüli(!) magányosságra gondolunk. A család ugyanis nem önműködő intézmény. Sem a jogi dokumentációk, sem a genetikai hasonlóságok nem garantálnak szeretetet és harmonikus kapcsolatokat. Az ideálisnak mondható családokat is csupán Isten Lelke képes működtetni és fenntartani. Érdemes és szükséges tehát a magunk családját Jézuséba integrálni. Ehhez mindössze a Megváltó tanítványává kell lenni, azaz mindhalálig követni példáját és tanítását.
(Várady Endre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése