KI VÁRNI TUD
Oly jó Istenre csendben várni -
Istennel rövid a messzi út,
hisz nemcsak az út, a cél is Ő,
s nem veszít időt, ki várni tud.
Oly jó Istenre csendbe várni,
gyermekként, boldog önfeledten;
nagy műve rejtett s titok úgy is
amit cselekszik keze csendben,
Oly jó Istenre csendben várni,
a világ bármit is felelne...
Ajándéknál is nagyobb néha
a várás győzelmes kegyelme
Venyercsán László
Elcsendesedés
Lelkem egy
kérés tölti be mostan:
Add Uram,
hogy a jövő napokban
legyen majd
időm... a Te számodra,
és legyen
időm - magamnak - másnak,
mindig
azoknak, akik az úton
énvelem
járnak.
A te
számodra? - Nem kérem így, nem.
Hagyd
szomjú kelyhem beléd merítenem
Te örök
forrás: Ajándékozz meg
Te engem
egy mély leheletével
Szentséggel
teljes örök idődnek.
Lecsendesülve,
beléd merülve
magam
számára is jut idő majd:
kicsit
megállni,
magamba
szállni,
kézösszetenni,
gyűjteni, venni,
mélyebbre
jutni, csendben is lenni.
Akkor, csak
akkor leszek majd gazdag!
Tékozló
kézzel lesz amit adjak!
Másoknak
áldás így lehet utam.
Így kéred
időt, telőled, Uram.
ford.:
Túrmezei Erzsébet
__________
KEGYELEM
PILLANATA
Isten átmegy a világon
akkor is, ha nincs Karácsony.
Néha megáll - csend a csendben -,
hogy sorsára fölszenteljen
szántóföldet: legyen bátrabb,
mikor a nagy ekék járnak,
Tengervizet: hamar forrjon
benne össze a hajónyom,
kismadarat, hogy a szárnya
készüljön a magasságra,
hogy a kő, mit összezúztak,
útja legyen taposóknak, -
csendesülj le, hogy megértsed,
mire szentelt az Úr téged?
Szent-Gály Kata
MAGÁNY
Csendes alkonykor, hajnalpirkadáskor,
Ha a lelkemmel egyedül vagyok,
Érzem: az élet néma börtönében
Élő emberek nem mindig rabok.
A magányosság csendes perceiben
Élő emberek mindig boldogok!
Nem jut el oda bűnök sötét éje
Világ zajától mentek, szabadok.
A messzeségből valaki lenéz rám.
Ha Rá gondolok, a szívem örül.
Kivel Isten van, az sohasem árva,
Bár világ romján álljon – egyedül!
Kárász Izabella, 1943. Fényből Fényességet
248.
Egy puszta helyre
Egy puszta helyre el tud vinni
néha,
hogy Vele lennél, csupán egyedül?
Vagy lábad Jézust így követni,
béna?
Mellé szegődni, sosem sikerül?
Én nem tudom, hogy mennyit ér a
csended,
és hogy van-e. De hidd el,
én soha nem nyugszom meg,
csak Jézus lába mellett.
ha hallgatom, s elcsendesít szava.
Kivül-belül, ha meggyötört a lárma,
egy puszta helyre menj csak el
Vele.
Áthatja lelked ott a csend varázsa,
s életedbe árad élete.
Füle Lajos (Balogh
Debóra füzetéből, Kolozsvár)
Ha csendben lennél
Ha csendben lennél… Lenne rá okod
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy
visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanád – a földi zaj helyett
–
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!
Füle Lajos
A hajnal trombitája harsog
A hajnal trombitája harsog,
megint rohamra indulok.
Várnak véget nem érő harcok,
kísértés, munka, gond, titok.
Vár rám vad eszmék támadása,
szemembe csap a test tüze
s míg lelkemet a félsz alázza,
nem küzd helyettem senki se.
A hajnal trombitája harsog.
Maradnék veszteg boldogan.
de vívni kell a régi harcot,
le kell ma győznöm – önmagam!
Lehet e harc veszte halálom,
zúzhatja testem bár a kín,
de e leomló barikádon
véreznek el a bűneim.
Ezért a ma, ezért a másnap,
ezért a harcok és sebek.
Nincs itt helye sopánkodásnak,
nem mondhatom, hogy nem megyek.
Bár fáradok, lassul a vérem,
erőm is egyre kevesebb...
- Induljatok rohamra értem,
ti, láthatatlan seregek!
Füle Lajos (Balogh
Debóra füzetéből, Kolozsvár)
REGGELTŐL ESTIG
Hadd
kezdjem el imádsággal
minden
reggel napomat.
Hadd
készüljek imádsággal
arra, amit
tartogat.
Imádságban
kérjek erőt,
ha
szolgálatba vezetsz,
imádkozva
induljak a
testvérhez,
akit szeretsz.
Imádkozva
leljek jó szót,
más sebére
balzsamot.
Hadd
győzzek le imádkozva
kételyt,
hajszát, haragot!
És ha este
imádkozva,
munkámat
bevégezem,
imádkozva
érintse meg
ruhád
szegélyét a kezem!
Albert
Bartsch után németből
Túrmezei Erzsébet
CSENDES PERCEK
Az első szó reggel Tiéd legyen,
mielőtt bárki szólna.
Előkerül az öreg Biblia,
mennyei világodnak rádiója.
Kanyarodnak fekete sorok
s felragyog bennük fénylő üzenet.
Uram, hozzám szólsz s szívem
közepébe
mint röntgensugár, hatol be szemed.
Hogy általában mindent tud az Isten:
gyermek-hittankönyvbe benne van.
Térdem remeg, beleborzong a lelkem:
,,Ennyire mindent?
Ilyen pontosan?’’
Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,
vesébe látó isteni tekintet . . .
„ De minden bűntől - hirdeti a
Könyv -
Jézus vére megtisztított minket!“
És térdre hullva imádkozhatom,
bűnvallás, kérés mint felszínre
törhet,
és hála, hála mindig, mindenért!
- Megnyittatik a zörgetőnek . . .
Pár perc pereg le mozdulatlanul.
Csodálván mondom, micsoda az ember!
Bejárja örökkévalóság tájait,
találkozik a Végtelennel:
bűnös szíve - a Kegyelemmel . . .
Siklós József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése