Isten mindenütt jelen van

Zsoltárok 139

Isten mindenütt jelen van

¹A karmesternek: Dávid zsoltára.

Uram, te megvizsgálsz

és ismersz engem.

²Tudod, ha leülök vagy ha felállok,

messziről is észreveszed szándékomat.

³Szemmel tartod járásomat és pihenésemet,

gondod van minden utamra.

⁴Még nyelvemen sincs a szó,

te már pontosan tudod, Uram.

⁵Minden oldalról körülfogtál,

kezedet rajtam tartod.

⁶Csodálatos nekem ez a tudás,

igen magas, nem tudom felfogni.

⁷Hova menjek lelked elől?

Orcád elől hova fussak?

⁸Ha a mennybe szállnék, ott vagy,

ha a holtak hazájában feküdnék le,

te ott is jelen vagy.

⁹Ha a hajnal szárnyaira kelnék,

és a tenger túlsó végén laknék,

¹⁰kezed ott is elérne,

jobbod megragadna engem.

¹¹Ha azt gondolnám,

hogy elnyel a sötétség,

és éjszakává lesz körülöttem a világosság:

¹²a sötétség nem lenne elég sötét neked,

az éjszaka világos lenne, mint a nappal,

a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

¹³Te alkottad veséimet,

te formáltál anyám méhében.

¹⁴Magasztallak téged,

mert félelmetes vagy és csodálatos;

csodálatosak alkotásaid,

és lelkem jól tudja ezt.

¹⁵Csontjaim nem voltak rejtve előtted,

amikor titkon formálódtam,

mintha a föld mélyén képződtem volna.

¹⁶Alaktalan testemet már látták szemeid;

könyvedben minden meg volt írva,

a napok is, amelyeket nekem szántál,

bár még egy sem volt meg belőlük.

¹⁷Mily drágák nekem szándékaid, Istenem,

mily hatalmas azoknak száma!

¹⁸Számolgatom, de több a homokszemeknél,

és a végén is csak nálad vagyok.

¹⁹Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst,

és távoznának tőlem a vérontó emberek!

²⁰Akik csalárdul beszélnek rólad,

ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.

²¹Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Uram?

Ne utáljam-e támadóidat?

²²Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket,

hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.

²³Vizsgálj meg, Istenem,

ismerd meg szívemet!

Próbálj meg,

és ismerd meg gondolataimat!

²⁴Nézd meg, nem járok-e téves úton,

és vezess az örökkévalóság útján!