ZARÁNDOK ÓHAJA
Fent sok, sok csillag
felett
van vágyaim hona.
E földi küzdés helyett
úgy vágyom én oda.
Időzni itt nincs
kedvem
nyugalmam nem lelem:
mert folyton kell
sietnem
honomba szüntelen.
Lakom idegenben bár,
de egy kis türelem,
S kopottas por-sátorom
örökre levetem.
E földnek hiú vágya
nem csábít engemet:
zarándokút botjára
teszem már kezemet.
Itt nincsen nékem
kincsem,
amit sajnálnom kell.
E világtól a szívem
örömmel szakad el.
Vidáman énekelve
járok én utamon:
hiszen új napra kelve,
közeleg a nyugalom.
Ezért világ, hagyj
békén
zarándok útamon.
Célomat csábodért én
cserélni nem fogom.
Túl az atyai házba
örök kincs vár reám!
Ó, ezt megnyerni
vágyom
futásom alkonyán!
Németből ford.: Haraszti Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése