Fehér lelkek
Vannak még hófehér
lelkek,
akikre nem tapad a
sár,
Mintha nem is itt lenn
élnének,
szinte nem is földiek
már.
Közöttünk szállnak,
lebegnek,
csillogva, mint a
hópehely,
És akárhová
betévednek,
tiszta és szent lesz a
hely.
A földi élet sok
szennyétől
semmi nem tapad
reájuk,
Mintha titokban
angyalkezek
vigyáznák fehér
ruhájuk.
Csodálattal nézek
rájuk.
Fehérségük azt
hirdeti,
hogy van egy szebb,
tisztább világ,
ragyogó, égi, isteni’!
E rút, kavargó
világban
engem csak az
vígasztal már,
Hogy vannak még
hófehér lelkek,
akikre nem tapad a
sár.
Oláh Lajosné, 1950.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése