MEGFÁRADT TESTVÉRNEK
...És megdöndül a
barlang mély odúja,
És feljajdul az Úr
beszéde búsan.
Komor szavának
rettentő a súlya,
S visszhangja vádlón
kondul minden zugban:
Baálverő, bálványok
rombolója,
Én szolgám, Illés,
mondd csak mit csinálsz itt?
Harsona-hangú,
lánghitű próféta,
E barlangból fáklyád
hogyan világít?
Ki emberektől félni
nem tanultál,
Miért remegsz egy
asszony bosszújától?
Nagy ínségedben mindig
térdrehulltál;
Mért nem kérsz most is
az Egek Urától?
Meg akartad váltani a
világot,
S kérő szavadra egy
lélek se indul?
Jövődet
komor-feketének látod? -
Tekints sorsod borús
homályain túl!
Búsongsz az Úrért,
Seregek Uráért?
Te soha senkitől ne
féltsd az Istent!
Erős kezű ő, dolgozik
a százért,
Csak te az egyért tégy
meg hűen mindent.
Azt mondod, nincs
látszatja életednek,
Hiába munkád, szód,
hited tudásod,
- Hidd el, vannak, kik
igazán szeretnek,
S maradt, ki most a
bajban is barátod.
Jöjj ki és állj a
sziklahasadékba,
Siess a fényre, égi
napra várva,
Bújj ki a bánat
köntöséből még ma,
Emeld szíved a felhők
magasába!
Vár rád a munka,
sürgető, titáni;
Indulj, siess, zúgd az
Igét dörögve!
Ha vérzel is, itt nem
lehet megállni.
Életek vesznek, ha
lehullsz a földre.
Van térd, mely nem
hajolt meg a Baálnak,
Van még ajak, mely azt
meg nem csókolta.
Te bízzál, ezek mind
melletted állnak.
Ne tétlenkedj itt a
porba omolva!
Az Úr téged ha
magvetésre rendelt,
Tudj várni hittel a
dús aratásra,
Amit talán más végez
el helyetted...
Csak konkolyt ne
vegyíts a szín-búzába.
Ha ő hívott, ne félj,
meg is cselekszi.
Helyezd az élted újra
szent kezére,
Szorítsd karját, s
tiéd ő sem ereszti...
Bízhatsz, míg ő az
életed vezére.
Gerzsenyi
Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése