Keresztény vers- Áldott, aki előre néz

Áldott, aki előre néz

Agg szót beszélek, megtanuld:

Ha még oly szép is volt a múlt,

S az emlék édes, mint a méz,

Vissza ne nézz!

Ha még úgy el is kérgedett

Az eke szarván két kezed,

Ki hátrafordul, rég tudod,

Az átkozott.

Áldott, aki előre néz.

Szellő szemedbe fütyörész,

Forró a föld, piros a menny:

Előre menj!

Míg a jövendőnek birod

Szögezni márvány homlokod,

Nincs addig darvadozni mért,

Mi jön, ne kérdd.

Régi bölcsesség: ami vár,

Réges-régen megírva már

Szíved piros redőiben, –

De nem pihen.

A rejtelmes redők alatt

Izzik az Élő Gondolat,

Amely öröktől örökig

Munkálkodik.

Eredj és tárt szívvel fogadd,

Amit diktál a pillanat.

Cselekedd, ami rajtad áll.

Nincsen halál                             

Sik Sándor, 1956.