A fogadás
Szerzõ: Ernst
Modersohn
Egy kocsmában többen
üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenfélérõl beszélgettek,
végül az asszonyokra terelõdött a szó, amiben egyik a másikat akarta
felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltûnt a többieknek.
- És te? - kérdezték.
- Te semmit sem mondasz?
- Nem - válaszolta. -
Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem
szól egy rossz szót sem.
A többiek nevettek és
így szóltak:
- Ilyen nincs.
- De igen! - védte
most már a feleségét. - Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki,
hogy keljen fel és fõzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné.
A többiek nevetése és
heccelõdése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:
- Õrültség! nem fogsz
minket átverni!
A férfi azonban
kitartott állítása mellett és megkérdezte:
- Mibe fogadjunk?
Végül tényleg
fogadtak. Rögtön meg akartak gyõzõdni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így
hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult.
Az asszony már régen
lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz
ért. Férje vezényelni kezdett:
- Asszony, kelj fel és
fõzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam?
A vendégek azt
gondolták, hogy most aztán jól összeszidja õket. Így szokták meg feleségüktõl.
De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idõ múlva hallották a csészék zörgését
és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gõzölgõ kávét a szobába.
Ez a látvány
kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd
asszony elõtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána
megkérdezte:
- Hogy tud ilyen
kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre?
Így válaszolt rá:
- Szomorúan látom,
hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen
a részegeskedõknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét
kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs
neki.
A kijózanodott
vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt
feleségéhez:
- Mondd csak, ennyire
fontos neked a lelkem üdvössége?
Amikor meglátta az
asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét
beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bûnét. Mindketten
letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más
ember legyen belõle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése