Keresztény versek

Meg kell változnunk 

Sokszor úgy ülünk itt

mint az alkonyati pír

ablakunk peremén:

visszaverődés nélkül.

- Nézni is rossz; bágyadt,

közömbös tekintetünk;

amin bántón látszik

hogy semmi sem hoztunk.

Így nem is vihetünk.

Csak jöttünk… és mentünk.

- Valahol… valami baj van.

Hidegedünk, mint a leoltott lámpa.

Eltűnt belőlünk Krisztus melege,

a testvért perzselő szeretet!

ami nélkül hiába jöttem…

csak láttak… csak időt töltöttem.

Ma még tudunk változtatni ezen…?

Tegyünk úgy, ahogy nekünk tenni kell!

Szívünk fordítsuk az Ige felé,

s ne vigyünk semmit e kettő közé.

- Akkor megújul majd a lényünk,

magaviseletünk, beszédünk.

Kitárul sarkig lelki szemünk,

s mindent Isten kezébe teszünk.

...Akkor – bár te - észre sem veszed,

Lángra fog gyúlni szereteted.

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

EGYÜTT 

Nem voltam ott. Nem hallottam soha,

hogyan zeng ezrek ajkán ez az ének,

hogyan éneklik színesek, fehérek:

„Krisztusban nincs Kelet, Nyugat…”

És mégis hallom hangjukat.

Mégis tudom: csoda történt velünk.

A Szentlélek új éneket vezényel

e földön, hol annyi hang kavarog.

S protestánsok, görögkeletiek -

és négerek, japánok, magyarok

Együtt énekelünk, együtt énekelünk!

Nem voltam ott. Nem hallottam soha,

hogyan mondják együtt az Úr imáját

száz meg száz nyelven: „Mi Atyánk!”

barna malájok, sápadt franciák,

hugenották, evangélikusok…

De ha mondom, körülöttem susog

millió hang: a testvéreim hangja.

És ez a millió hang együtt vallja:

„Tied az ország és a hatalom!”

S felül határokon és falakon

tudom, hogy minden nap találkozunk

ebben az imádságban, és mi akkor

együtt imádkozunk! Együtt imádkozunk!

      Túrmezei Erzsébet „Emberré lettél...”

SZAVAK TÖMLÖCÉBEN 

Mindannyian a szavak tömlöcében

szorongunk sokszor ellenségesen,

s nem méri fel a józan értelem,

hogy minden szó rögtönzött jelzés éppen

egy állandóbb valóságról, mely mindig

szebb, gazdagabb, mint bármelyik szavunk.

Mi is mindnyájan másfélék vagyunk,

mint rólunk szóló szavak nyomán hírlik.

Törődjünk többet embertársainkkal,

hosszan hallgatva: melyik, miről, mit vall,

s engedjük, hogy változzék véleményünk,

feledve sok előítéletet!

Közben talán kisebbé lesz az ÉN-ünk,

de nagyobbá az örök szeretet!

   Balog Miklós (Ünneprontás, 62. old.)

MÁSOKÉRT ÉLNI 

Életünket adni másokért-

igen magas mérce ez nekünk.

Keresztedhez jövünk, hogy ott fényt,

új fényt gyűjtsünk az éjszakához,

hogy mégse legyen olyan sötét,

hol csupán önmagunkig látunk.

Fényt, erőt, akaratot, igényt

adj nekünk Krisztus, hogy legalább

próbáljuk, mit elénk szab Igéd:

életünket adni másokért!

   Herjeczki Géza

A SZERETET DICSÉRETE  

Hiába szólok angyalok nyelvén,

Hiába szép a beszédem nagyon,

Ha szeretet pedig nincsen énbennem,

Én Isten előtt csak olyanná lettem,

Mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.

És láthatok én, tudhatok jövendőt,

S lehet világos minden nagy titok -

Lehetek én nagy bármely tudományban,

A hitemet bár mindennap megálljam,

Szeretet nélkül semmi sem vagyok.

Ha vagyonomat felétetem mind is

És ha testemet tűzre is adom,

Szeretet nélkül meghalt amit tettem,

Az örök cél lett megcsúfolva bennem,

Az én lelkemnek nincs haszna azon.

Mert a szeretet kegyes, hosszútűrő,

Nem kérkedik az, nem irigykedik,

Nem ismerős a maga haragjával -

Együtt örül az igaz igazsággal,

Hisz és remél a végső ideig.

Hiába szólok angyaloknak nyelvén,

Hiába szép a beszédem nagyon,

Ha szeretet pedig nincsen énbennem,

Én Isten előtt csak olyanná lettem,

Mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.

       Szigethy Ferenc