Kovács Kati - Úgy szeretném meghálálni

Szandi: Anya - Anyák napjára ....

Szinetár Dóra és Hámori Ildikó Mamikám

Emberek - Mama

Csézy - Mama

Juhász Katalin - Anyák napi köszöntő

Mama kérlek (Bródy János)

Koncz Gábor Az anya és a szülő

Áldott szép napot kívánok!

Napi áhítat

Ma Április 30. Szombat, Katalin, Kitti napja van.

Az Úr mindenkinek ad lehetőséget

Hét témája: Máté evangéliuma

Olvasmány: Mt 20,1–16

Ha Isten felfogadott a szolgálatába, akkor sosem fogod értelmetlennek látni az életed.

„Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

Magyarázat

A megállapodás szerint minden munkás azonos „bért” kap, amely mindenképpen a gazda nagyvonalúságára utal. Gondolj a „János három tizenhat”-ra!
Az elszámolás alkalmával kezdődnek a problémák. Látják ugyanis a munkások, hogy mindenki „tényleg” egyforma fizetést kap. Akik kora gyermekkoruk óta ott voltak és robotoltak a szőlőben, úgy gondolták, nekik több járna, mint a „délutánosoknak” (például a „jobb” latornak!).
Engem 12 éves koromban indított el a Lukács 2,41–52-ben olvasható igeszakasz a „keskeny úton” az Úr szőlőskertje felé. – Hálás szívvel mondom, hogy sosem ébredtek bennem olyan gondolatok, mintha nekem fényesebb aranykorona járna majd a mennyországban, mint másoknak.
Túrmezei Erzsébet költőnő egyszer a gyülekezetünkben szolgált. Bizonyságtételét azzal fejezte be, hogy neki teljesen elég lenne egy kicsiny zug is az égi Jeruzsálemben, ahonnét ő majd örökké szemlélheti a drága Pásztort, Jézus Krisztust.
„Barátom!” – Azt gondolod, igazságtalanul bánik veled a Gazda? – Mert hogy neked annyi tehertételt kell hordoznod öregkorodban! És a gyászesetek! És az anyagi nehézségek! Meg hogy te egész életedben az „utca” árnyékos oldalán éltél?!
És arra már nem is emlékszel, milyen volt ott ácsorogni a munkapiacon – elveszetten, tétlenül, reménytelenségben? – Dicsőítsd Szabadítódat!

(Gerzsenyi Sándor)

Keresztény versek

Téves spekuláció

Csel 5,1-11

Egy házaspár titkos nyereségre épít.

Hamar holtan hever a férfi és a nő.

Gyülekezetet akartak becsapni?

Isten Szentlelke meg nem téveszthető!

Siklós József (Szádhoz a kürtöt! c. kötetből)

Az elég titka

Az elég több a soknál

a szépségből,

a tehetségből,

a sikerből,

a szeretetből,

az élet édes ízeiből.

Sokan szeretnék ezt a többet,

mert a sok nem elég,

mert a sok kevés,

mert az elég mértéke más

és más a lényege.

Neked sokad van már,

de nincs még eleged.

Én ismerem az elég titkát,

és megmutatom neked:

Mid van, amit nem kaptál volna?

Milyen végtelen sokat kaptál!

S mindaz megsokszorozódna,

ha érte szívből hálát adnál.

Tedd meg, ha teheted!

Akkor... kinyílik fölötted az ég,

fény hull szívednek minden zegzugába

és – ez elég.

  Füle Lajos (Vetés és aratás c. folyóiratból)

Keresztén énekek

Ébredj

Ébredj, eljött világosságod,

És az Úr dicsősége rajtad felragyog!

Ébredj, emeld fel szívedet,

Hát nézz körül és lásd:

Nem nap és nem hold fénye vesz körül,

De az Úr világít neked!

Királyok jönnek fényedhez,

Népek nagy dicsőségedhez,

Ragyog az arcod, úgy örülsz,

Ha az Úrtól kapott álmod beteljesül.

Égi Atyánk

Égi Atyánk, szeretünk Téged,

Fölemeljük most nagy és Szent Neved,

Hozzád szálljon fel a hódolat, dicséret,

A Te országod épüljön ma fel.

Hatalmas az Úr, Ő az Isten,

Ki volt, ki van és lesz mindörökké,

Hatalmas az Úr, Ő az Isten,

Uralma végtelen!

Egy Szerelmes Dalt Éneklek

Egy szerelmes dalt éneklek,

Megváltómnak, Jézusomnak.

Hálám Tiéd mindenért,

Szép szerelmem, drága Jézus.

Szívem örül, mert a Tiéd vagyok,

Csak Rád Vágyom én:

Hogy ölelj szorosan,

Szerető karodban,

Csendben tartva, közel vonva,

Drága szívedhez.

Legyen szép Áldott napod!

Napi áhitat

Ma Április 29. Péntek, Péter napja van.

Hét témája: Máté evangéliuma

Olvasmány: Mt 19,27–30

Amikor teljesen elkötelezed magad Jézus Krisztussal, akkor egy másik világ kezd megnyílni számodra.

„Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.”

Magyarázat

„Jer, kövess engem!” – hangzik a meghívás. Péter és tanítványtársai nemcsak arra vállalkoztak, hogy tanulni fognak a rabbi, a filozófus, a gyógyító, a tanító társaságában, hanem számukra ez új foglalkozást, új hívatást, életmódot is jelentett.
Péter – a többiek nevében is – megkérdezi hát: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” – Sajnos mi sem vagyunk mások, mint ők. Nem elég adomány az ő részéről számunkra, hogy megkapjuk az örök életet? – Ő azonban annyira nagylelkű és nagyvonalú Úr, hogy még jutalmat is ígér „ráadásul”.
A kisiskolás gyermek hazamegy a szüleihez tanítás után, és ujjongva mondja: Apa, anya, ma délelőtt három „csillagos ötöst” kaptam a tanító nénitől! – Az ötös önmagában is szép eredményjelző. De hogy „csillagos”, ez egy külön jutalom az ernyedetlen szorgalomért.
A mi jutalmunk a mennyben az lehet, hogy örökké részesülünk az égi seregek örvendező szeretetében. „Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.” (Lk 15,10) Ugyanakkor mi is, ha oda kerülünk, örök örvendezéssel áldhatjuk, dicsőíthetjük az örökkévaló Atyát. Számomra ez rendkívüli jutalomnak számít! – Ez lesz a mi „csillagos ötösünk!”

(Gerzsenyi Sándor)

Igéskép

Keresztény versek

Szeretnék

Az eke szarvára vetettem kezem,

és nem akarok hátranézni, Uram!

Mindig előre a barázdák nyomán,

a Te lábnyomodba vezessen utam!

Szeretnék…

Könnyhullatással vetni szent magot,

hogy vigadva arassak majd…

Szeretnék…

Vigaszt mondani a szomorúnak

és megelőzni mosollyal a bajt…

Szeretném…

Meglátogatni mind a foglyokat,

és meg is oldani a köteleket…

Szeretném…

Hogy azt mondjad Te ama napon,

Uram, hogy: mindezt én tettem! – veled.

- Éhezőnek enni adni…

- Szomjazónak inni adni…

- Sírónak örömöt adni…

- Adni… adni… adni… adni…

Mindig szeretetet adni…

 R. Lukátsi Vilma  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Mégis  

Milyen sokat kellene hinnem,

s mily keveset hiszek.

Mily keveset kellene vinnem,

s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,

s magamra révedek.

Ragyog a cél, viharban, vészben

s hányszor eltévedek.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?

miért csüggedjek el?

Hisz oly keveset hiszek még,

s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,

nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek, s szemem bűnbánón

megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen,

míg többről többre nő

s egész a célig elsegítsen,

hatalmas Isten Ő.

Túrmezei Erzsébet(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Te vagy a Krisztus! 

És elindultam a keskeny úton

követni drága Mesterem!

Napfényben, viharban, tövisek között,

haladni vele, szüntelen.

Szívemben magasan ég a vágy tüze,

homlokomon győzelmi fény ragyog,

tudom, érzem, nincs félelemre ok.

Krisztus megváltott gyermeke vagyok.

Amióta együtt járunk,

amióta együtt élünk,

amióta fogja a kezem

amióta övé a szívem –

azóta lecsendesedett a tenger,

és könnyű lett a legnagyobb teher.

Jó benned bízni, Jézusom,

amikor mögöttem minden idegen.

Amikor a bűn fenyegeti az éltem,

jó érezni, hogy közel vagy hozzám.

Szilárdan állni, mint óriási sziklán:

És hirdetni az éjszakában: a fényoszlop

Te vagy a Krisztus, az Isten Fia,

Sokan elfordultak Tőled, süllyednek,

a mélybe sodorja őket a szennyes ár.

Ki tudja, lesz-e részükre Ararát,

vagy lelkük elveszett, s nincs menekvés már!?

Maradok Veled, haladok a keskeny úton,

használj fel engem is eszközül.

Te vagy a lelkemnek üdve, megváltója,

Te vagy a Krisztus, a Isten Fia.

AZ Ő ÚTJA

Az emberek most is csak arra mennek,

amerre a fény vakít, arany csörög.

És napról napra vígan sorra telnek

a bárok, színházak és börtönök.

Valami kell, hogy a szívük megsejtse.

Cím… rang… Név is elég, ha hangzatos.

Tarka nimbusz… egy kis újsági lárma…

s pénz… pénz! Nagy úr az. Ezreken tapos.

Vagy koronák. Igaz, olyan virágok:

most itt az őszük s ősszel hullanak.

De mindegy. Van hervadva is varázsuk:

koronák! – Máskor kongó jelszavak.

Ópiumos, elkábító mesék…

De szép a gyárak szürke emberének

egy félórára, egy órára csak

élni csillogó hősök életét…

beszívni pompa millió csodáját.

Minden valóság csalfa ködbe vész.

Valóság? Kinek kell ma a valóság?

Tömeget megnyerni nem nehéz.

De voltak, akik más utat kerestek.

Ott volt Jézus. Más utat keresett.

Jézus! Neki csak megvolt mindene,

rabul ejteni földi lelkeket!

Övé volt minden! Fényes égi trón,

végtelenbe fehérlő angyalseregek…

S lejött közénk: jászolban született,

maga mellé vett néhány halászembert,

s tűrt, nyomorgott. Hagyta, hogy meggyalázzák,

hogy porba sújtsák, földig megalázzák,

ráfeszítsék a kegyetlen keresztre,

s latornak bélyegezve vérezzék el.

Mert Ő önmagát megüresítette.

S az emberek most is csak ara mennek,

amerre fény vakít, arany csörög.

S Krisztus után úgy, mint Krisztus előtt,

megtelnek napról napra mind

a bárok, színházak és börtönök.

Mit ért a nagy helyettes gyötrelem,

gyalázat, kín? Nem ez kell a világnak!

Fölötte régen napirendre tért

és megy, amerre kincset, kéjt kínálnak.

Mért volt a názáreti Jézus útja más?

Koronásan királyi hatalommal,

erővel, fénnyel kellett volna hozzánk

leszállnia és hódolt volna minden.

Így nem lehet a földet megigézni.

Kik azok, akik így eléborulnak?

A fáradt, roskadt, a békétlen, bágyadt

emberek, kiket kifosztott az élet.

Az elesettje ennek a világnak.

Igaz, hogy fáradt-gyengék nem maradnak…

fegyvernek éle… világ kincse, kéje…

pokol hatalma – nem győzi le őket,

ha így borulnak hittel Őeléje!

Valami titkos gazdagság csodáját

hordozza lelkük a világon által.

És nincs erő, mely elrabolja tőlük.

És együtt nőnek a nyomorúsággal.

Bűn és gyalázat piszkos habja – hordja

életüket miként a bárkát.

Mindent lebíró diadalként járnak,

mert a keresztet a szívükbe zárták!

Felül, felül a zajgó tömeg árján

legyőzhetetlen birodalom épül.

Megváltott lelkek boldog birodalma

Gazdagszik, nő Krisztus szegénységébül.

És nincs a bűnnek és nincs a világnak,

s nincs a pokolnak ereje felette!

Mert Ő önmagát megüresítette.

Túrmezei Erzsébet 

Keresztény énekek

Dicsérd az Urat…

Dicsérd, dicsérd,   dicsérd az Urat.

Dicsérd,  dicsérd, mert Ő irgalmas,

És Ő jó, hódolatra méltó,

Ha hozzá fordulsz nem vet el,

Erős karja felemel, halleluja.

Dicsérd Urad, Istened

Dicsérd Urad, Istened!

(Dicsérd Urad, Istened)

Borulj a lábához!

(Borulj a lábához)

Mert, szent (mert szent) az Úr!

Mert szent az Úr, a te Istened,

Mert szent az Úr, a te Istened!

Dicsérem Őt

Dicsérem Őt, Aki újra jön,

Isten Fiát, a nagy Királyt,

Csak Ő az Úr, az Úr a szívemben.

Más istennek nem hódolok, a világ kincse nem kell.

Én Néked adom szívemet, Te töltsd be Szellemeddel!

És hadd legyen Tiéd Uram az életem,

Mint áldozat, mellyel neved dicsőítem.

Keresztény versek

AZÉ A MENNY 

Ki nem dűl el, ha látja, hogy körötte

Meging a szentnek vélt és az igaz,

Egyenes marad, nem változik mássá,

Ha rózsát remél, és az parti gaz,

Ki százszor tör az elkezdett szent célra,

És nem hátrál, ha mocsarakra hág,

És akkor is hisz mindabban, mi szépség,

Ha tapasztalja, nincs már tisztaság,

Ki tudja kinek hitt, s az eke szarvát

Ha megfoghatta, hátra sose néz,

Ki nem játékból fogadta az Úrnak

Hogy hű marad, legyen a sors nehéz,

S nem ingatja meg hitvány Belsazárok

Megméretett, híjával lelt hada,

Mert tudja azt, hogy tévutakra térve

Krisztusa nélkül sosem jut haza,

Ki nem hátrál, ha látja, hogy veszély van,

S Krisztus Egyháza hogyan roskadoz,

Nem álmodik és légvárat nem épít,

Míg körülötte minden ingadoz,

Ki nemcsak akkor Krisztus igaz hőse,

Ha nem közeleg semmiféle vész,

De szilárdabban kitart a veszélyben

Mint a békében, és Érte halni kész:

Ki hamisak közt nem válik hamissá,

S nem ismer kétszínű hízelkedést,

Ki határozottan követi Krisztust

És nem fog rajta semmi rossz beszéd,

Ki fénylő napként világít az éjben

És rendületlen, nem inog soha:

Annak neve az Élet Könyvébe

Beíratott, s azé a menny hona!

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet"  200

A kereszt

Nehéz az út, a nap pörkölni kezd,

Alább száz kő éle vág,

A hegyre föl- vállán súlyos kereszt

Az Úr roskadva megy tovább.

De itt a cél, elérve Golgotha:

Az Úr meg fog pihenni már? –

Ki súlyos terhét fölvivé oda,

Jutalma ím: kereszthalál.

De Ő magára vette bűneink,

A büntetést viselni kész.

A hulló vérre Atyja rátekint:

Ez bűnt eltörlő szenvedés!

Követni vágyod Mestered s Urad?

Vedd föl te is keresztedet,

Amerre Ő járt, azt a szent utat,

E nélkül járni nem lehet.

S ne csak viseld, mit Jézus rád ad.

Keresztre add önmagad,

A Golgotán, ha „én”-ed már halott

Számodra teljes üdv fakad.

A Golgotának drága titka ez:

Nem érted csak, helyetted is,

Míg bűnödért bocsánatot szerez,

Ítélet ez feletted is.

Onnan felülről int feléd a cél,

Hogy szent örömmel valljad ezt:

„Élek nem én, mert bennem Krisztus él,

Győztes lett rajtam a kereszt!”

  Vargha Gyuláné  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Áldott szép napot kívánok!

Napi áhítat-Igéskép

Ma Április 28. Csütörtök, Valéria napja van.

Személyre szabott elvárások


Olvasmány: Mt 19,16–26

Amíg Jézus követése nem válik mindennél fontosabbá számunkra, addig ellentmondások sorának tűnik a kereszténység.
„Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 17Ő így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” 18Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, 19tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” 20Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” 21[Jézus így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.”] 22Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. 23Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: „Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.” 24Sőt azt is mondom nektek: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” 25Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Akkor ki üdvözülhet?” 26Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

Magyarázat:
Az embernek talán legnagyobb kérdése: Hogyan tudok, hogyan lehet üdvözülni? A gazdag ifjú kíváncsi kérdésére adható pozitív válasz teljesen másként hangzik ma, mint akkor, az ő idejében. Azóta ugyanis egyértelművé lett a megoldás: Az Úr Jézus – engesztelő áldozatként – meghalt bűneink miatt. Aki ezt hittel elfogadja, az előtt megnyílik az örök élet ajtaja.
Két nagy kérdés merülhet föl: Mit tett Jézus az én örök életemért? – És mit kell nekem tennem, hogy a megnyert örök életemet el ne veszítsem?
A gazdag ifjúnak adott krisztusi válasz ma is érvényes és útmutató jellegű. De főként arra nézve ad megoldást, miként tudok megmaradni az üdvösség útján. Példánk maga az Üdvözítő, aki kimondta: „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39)
A gazdag ifjú ugyanezt nem tudta kimondani Jézus felé, amikor hallotta, hogy „menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és kövess engem!”
Mi az üdvözüléssel vagyunk úgy, mint ez az ifjú a vagyonelosztással. „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”
Döntsd el, mi az, amiről határoznod kell most, hogy feladod, lemondasz róla, elhagyod, bármennyire is abszurd a helyzeted?! Ha akadályozzák szárnyalásodat a menny felé, dobd el, szabadulj meg a lehúzó súlyoktól!
Te ne távozz el Jézustól megszomorodva, mert ő segíthet!

(Gerzsenyi Sándor)