Csopják Attila
EGY A SZÜKSÉGES
Egy a szükséges... amíg élünk
Csak ezt keressük szorgosan;
S ha megtaláltuk, mit se féljünk,
Haladhatunk már biztosan.
Nem földi kincs, amit a rozsda
Megemészthet itt, vagy melyet
Magával vinni más világra
Szegény lelkünknek nem lehet.
Nem dicsőség, nem földi pompa,
Nem fényes hírnév, vagy egyéb:
Hiába gyűjtenéd halomba,
E földdel együtt mind megég.
Egy a szükséges csupán: Jézus!
Őt ragadd meg, Ő kell neked!
Egyetlen út Ő az Atyához,
S mert föltámadt: Ő életed!
Pecznyik Pál
ISTEN HARSONÁSA
Mint gyermek indult el a kis
bányász házból,
Aztán elbúcsúzott jó tanítójától,
Majd egy napon feltűnt, mint
Ágoston-barát,
Kolostori cella képezte otthonát.
Sanyargatta testét, böjtölt és
vezekelt,
Alig vett magához valami eledelt.
Bünnel terhelt szívét egy vágy
töltötte el:
Üdvösség honába hogyan juthatna fel.
Kolostortársai látták térdepelni,
Mert az üdvösséget ki kell
érdemelni! –
Ezt vallotta akkor minden ő
kortársa.
Suhogott is sokszor önsújtó
korbácsa
Mely ott függött mindig kis cellája
falán,
Ha testi vágyai rátörtek néha tán.
S egy napon csodásan ragyogott fel
benne
Isten Igéjének tiszta, szent
értelme.
Isten mindenkinek adott ammesztiát.
Mindenkiért halni engedte szent
Fiát!
Kegyelem, hit által, minden
elitéltnek!
Gyógyír volt ez Luther megsebbzett
szívének.
S e naptól túlnőtte cellája négy
falát,
Levetette végleg a szürke
szőrcsuhát.
Repesett a szíve és lángolt a
lelke.
Börtön volt már neki a kolostor
csendje.
Szívée szorítva kapcsos Bibliáját,
Vitte azt, mint Isten Igéje
fáklyáját.
Szentlélek járta át, hevítette
lelkét,
S eloszlatta minden eddigi félelmét.
Bár sokszor szembe szállt vele a
fél világ.
Ő akkor sem hátrált, nem adta fel
tanát.
Írása eljutott országhatáron át.
Távoli népek is figyelték már
szavát.
Krisztus volt alapja harcának,
hitének,
Csatlakoztak hozzá gazdagok,
szegények.
Bár ellenségei nem nézték tétlenül,
Luther mégis helytállt mindenütt
emberül.
Így lett a szerzetes Isten
harsonása,
Beszél ma helyette sok szép
tanítása:
Csak hit által lehet igazzá az
ember,
Csak Krisztussal nyerhet csatát a
bűn ellen!
Bár a fáklya vivőt már rég Kripta
zárja,
De mit bátran emelt, ma is ég a
fáklya,
S lobogva hirdeti szerte e tiszta
fény:
Hit által van üdvünk, a Krisztus
érdemén.
Pecznyik Pál
LELKI CSÖNDRE
VÁGYOM
Én Istenem, lelki csöndre vágyom,
Templomod az, ahol megtalálom.
Lelki fülem ott Rád hangolódik,
s bennem a sok bűn-görcs
feloldódik.
Körülöttem zajlik a bűn-tenger:
Csöndes sziget, Uram, te légy
bennem,
Ahol fáradt lelkem felüdülhet,
s újabb harcra áldást, erőt
nyerhet.
Megfáradtak nálad felüdülnek,
erőtlenek új erőre lelnek.
Bűnüldözött lelkek menedéke
Nálad van az örök csönd, a béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése