Keresztény Versek

Jobbágy István

ISTVÁN VÉRTANU    

Megkövezték egykor Istvánt,

Az Úr Jézus tanítványát,

Az út szélén holtan hagyva,

Jeruzsálem határába’.

Midőn hangzott bizonysága,

Csak úgy fénylett az orcája!

A főpapok mind ámulták,

Mint egy angyalt, őt úgy látták.

Gyolcs ruháján, elterülve,

Végigömlött piros vére;

Saul őrzé a köntösét

Azoknak, kik megkövezték.

Látta akkor a nyílt égen

Isten Fiát dicsőségben;

Lelkét neki ajánlotta,

Irgalmat kért gyilkosokra…

Megkövezték egykor Istvánt,

Az Úr Jézus tanítványát,

Az út szélén holtan hagyva,

Jeruzsálem határába’.

 Kecskeméti István

 TÖRÖLD LE HÁT KÖNNYEDET!

Töröld le hát könnyedet
Gyarló keresztyén!
Mért hurcolnád bűnödet?
Megváltotta éltedet
Jézus keresztjén.

Töröld le hát könnyedet
Félénk keresztyén!
Mért emészt a félelem?
Felírva a győzelem
Jézus keresztjén.

Töröld le hát könnyedet
Síró keresztyén!
Mért epeszt bú, fájdalom?
Ott az ír: az irgalom
Jézus keresztjén.

Töröld le hát könnyedet,
S kövesd az Urat!
Egész világ ellened,
De semmit nem árt neked:
Ő veled marad!

Haluszka M. Rózsa

A MEZŐK IS PRÉDIKÁLNAK

November végi fáradt, szürke tájon -

az elmúlásnak síró dala kél.

Fönt mozdulatlan felhőóriások;

ólomlepellel közeleg a tél.

Lelkem, szívem száz marok szorítja,

sóhaj rezdül át egész lényemen:

bútól s gondtól kavaró életemben

ó adj egy biztató jelt, Istenem!

s a jelre várva nézem, egyre nézem

a hervadást mint lassú temetést,

s meglátom hirtelen a messze nyúló,

zölden zsendülő őszi új vetést.

S az Isten szól a fűszálon keresztül:

,, Miért gyötörnek régi s új sebek?

Ádventi zöld van minden szürkeségben,

miért nem látod s miért nem keresed?"

Megértem, amit a mező üzent most,

s míg elnézem a zsenge, új vetést:

megköszönöm szívem mélyén a néma

s oly sokatmondó igehirdetést!