Egy samáriai asszony
jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai
ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt
mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai
vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így
válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól
hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő
vizet." Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a
kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál,
aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai
is?" Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét
megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg
nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."
Jn 4,7-14.
SZOMJAS KEZEK
Imádkozva nyújtom feléd kezem,
lelkem utánad eped, mint kiszikkadt föld. (Zsolt 143,6)
Ahogy az ősz télbe fordult, azt
vettem észre, hogy a kezeim egyre feszesebbek. A bőröm repedezni kezdett és az
ujjaim közötti területek kiszáradtak. Napközben azon kaptam magam, hogy
többször használtam testápolót és más hidratáló krémeket. Egyik reggel azonban
megértettem, hogy nem egy külső, hanem egy belső probléma tünetei voltak. A
bőrömön jelentkeztek az elégtelen vízbevitel jelei.
Különböző életszakaszokban a belső lelki életünk is megmutatja a szomjúság külső jeleit. Amikor az élet gondjai megsokasodnak, akkor Isten igéjének olvasása és tanulmányozása megfogyatkozik. A valaha buzgó imaélet "aszályossá" válik. Üdvösségünkben szerzett örömünket a stressz és a frusztráció kezdi ki. Ezekben az időszakokban lelkünk úgy szomjazik, "mint a kiszáradt föld."
Jézus megígérte nekünk a mai igében, hogy a lelki szomjúságot Isten élő vizével kiolthatjuk, amikor a száraz, töredezett, irritált lelkünket megmártogatjuk benne. Ahogy közelebb kerülünk hozzá, és elmélyítjük a kapcsolatunkat az élő Istennel, élő víz folyamai töltenek fel bennünket, és nem szomjazunk meg többé. (Jn 4,13-14)
Különböző életszakaszokban a belső lelki életünk is megmutatja a szomjúság külső jeleit. Amikor az élet gondjai megsokasodnak, akkor Isten igéjének olvasása és tanulmányozása megfogyatkozik. A valaha buzgó imaélet "aszályossá" válik. Üdvösségünkben szerzett örömünket a stressz és a frusztráció kezdi ki. Ezekben az időszakokban lelkünk úgy szomjazik, "mint a kiszáradt föld."
Jézus megígérte nekünk a mai igében, hogy a lelki szomjúságot Isten élő vizével kiolthatjuk, amikor a száraz, töredezett, irritált lelkünket megmártogatjuk benne. Ahogy közelebb kerülünk hozzá, és elmélyítjük a kapcsolatunkat az élő Istennel, élő víz folyamai töltenek fel bennünket, és nem szomjazunk meg többé. (Jn 4,13-14)
Imádság: Drága Atyánk, szerető Urunk, segíts meríteni abból az élő
vízből, amit egyedül tőled kaphatunk. Ámen.
Egyedül az Istennel való
kapcsolatunk tud megelégíteni és felüdíteni.
Karolyn Miller (Tennessee, USA)
Karolyn Miller (Tennessee, USA)
IMÁDKOZZUNK AZ ASZÁLYOS
TERÜLETEKÉRT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése