Történet

Az egyetlen elismerés

Egy tehetséges fiatal zenész egy nagyon híres heged-mesternél tanult.

Amikor az elsõ szólóestjének napja eljött, csodálatosan játszott, és számos „bravó” röpködött

. De úgy tűnt, mintha nem is hallaná őket, csak az elsõ sorra figyelt izgatottan. A mosoly akkor tűnt fel az arcán, amikor egy õsz hajú ember felállt és méltóság teljesen bólintott egyet.

A mester megdicsérte a munkáját! Megkapta az egyetlen elismerést, ami számított neki.

Te kinek az elismerését keresed? Légy õszinte! Fontos tudnod, hogy milyen messzire vagy hajlandó elmenni, hogy kivívd mások  dicséretét, vagy mennyire engeded, hogy véleményük befolyásoljon téged. Pál apostol azt mondja: „…mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az  evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik , úgy hirdetjük azt, mint akik

nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1Tesz

2,4). Még ezt is mondja: „… Ha még mindig embereknek  akarnék tetszeni, nem volnék

Krisztus szolgája” (Gal 1,10). Ne az legyen számunkra fontos, hogy mások hogyan néznek ránk. Ne legyünk többé  a jó benyomáskeltés rabjai! Ne hagyjuk, hogy mások dicsérete befolyásoljon bennünket. Jézus Krisztussal kapcsolatban olvassuk a következõket:

„…a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem

vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy

kizárják őket a zsinagógából; mert

többre becsülték az emberektől nyert

dicsőséget, mint az Isten dicsőségét”

(Jn 12,42-43).

Legyen bátorságunk a meggyõzõdésünk szerint cselekedni! Ne engedjük,

hogy ez el tántorítson minket attól, amit a Szentírás szerint helyesnek tartunk!

B. Gass nyomán