Az első
Az ige mondja, hogy te légy az első!
De nem erőszak árán, csak a belső
emberedért, ki elsőképpen áldoz,
ne úgy, hogy – elhatározd.
A férfigőg nem rangot ad, lejárat.
Hitben lehetsz csak feje a családnak,
több szeretettel, nagyobb alázattal,
több áldozattal a családi asztal
testi lelki étkeit szerezve,
több hál’adással egy-egy csendes este,
mikor a test a lelket öldökölve
úgy húz a mélybe, úgy taszít a földre.
Hétköznapokban válik az el úgyis:
az lesz az első, aki úgy hisz!
Szent versengésben ŐT követve mindig
az út végéig növekedni illik
egymás előtt
Füle Lajos (Hozsannázó napok, II. 674.old)
Bíztatás
Hidd el,
az utat veled
járóknak szüksége van
jóságodra,
megértésedre bizonyosan.
Tiszta, egyenes
lelkületedre,
mely hirtelen
ítélkezéstől ment,
hűséget tart,
igazat mond,
bizonyos
nemet, igent;
veled a
tisztaság jelenlétére,
szavad
súlyára, szelíd erejére,
s arra, amit
leginkább nélkülöznek,
hogy úgy járj
közöttük, mint ismerője
a Világosságnak,
az Öröknek!
Maria Nels után németből - Túrmezei
Erzsébet
(Hozsannázó napok, II. 407 old.)
Méreg és kegyelem
Viseld komor nevem, légy folytatásom: ember.
Tudom, eldobnád néha, mert méhében a nagy per!
Ha majd kirajzolódik az arcodon, kis Ádám,
elbukott ősünk arca és megölel a Sátán,
élj bárhol a világon, legyen Éden a kerted,
egyszer csak elcsúfítja valahogyan a lelked!
Kit addig úgy becéztünk: ártatlan, fehér gyermek,
vádlottja leszel, meglásd, az örök, ősi pernek.
De eljő majd a Védő: Urunk, az áldott Mester.
figyelj szelíd szavára, Ő az egy igaz ember!
Az első Ádám elvész, mert elveszett a Sátán,
kisimul gyűrött arcod győztes Krisztusod láttán.
Kinek a nevét hordod, kiderül akkor, gyermek,
ha a második Ádám vérével keresztel meg!
Mérget és kegyelmet rejt nevünk s én hordom bátran:
Nekem már nem ítélet, hanem kegyelmi sátram!
Fejes Ádám
(Hozsannázó
napok, III/474)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése