Dicséret
Meghódolok Uram, előtted.
Hatalmad látom,
ismerem.
Neked köszönhetem,
hogy lettem:
te vagy teremto Istenem.
Neked köszönhetem,
hogy élek,
s ezer halálos
buktatón
nem vesztem el, –
hiszen Te voltál
megtartóm és oltalmazóm.
S mert az ördög
zsákmánya lettem,
és veszni tért az
életem,
– hogy megszerezd –, a
véred árán
Megváltóm is lettél nekem.
Áldásodat meg nem
becsültem,
eltaszítottam kezedet,
Te türelmesen csak
megáldasz,
mert Jóság vagy és Szeretet.
Vigasztalás az is, ha
(méltán)
meg-megdorgálsz, s ha
néha versz,
mert biztat a hit:
gyermekednek
tekintesz, s mint Atyám, nevelsz.
S ha majd az életem
kialszik,
nem zár pokol, se
sírhalom,
Tenálad vár az üdv, az
élet,
mert Irgalom vagy, Irgalom.
Bódás János
Megvan-e még?
Megvan-e még?
Testvér! Megvan-e még:
az első szeretet
lánggal égő tüze?
A bűnbocsánat nagy
és tiszta öröme?
Isten ajándéka,
a hit nagy ereje?
A feltámadott Krisztus
áldott békessége?
Testvér! Megvan-e még:
a világosság, mit
Ő gyújtott szívedben?
Neved beírva az
Életnek Könyvében?
A Bárány vérében
mosott fehér ruhád?
Reménységed, hogy majd
megkapod koronád?
Testvér! Megvan-e még?
Groska József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése