Egy jó atya fontos ügyek miatt az ország fővárosában tartózkodott, az anya és a gyermekek pedig messze tőle egy kis falusi jószágon éltek. Egyszer az atya gyermekeinek egy nagy ládát küldött teli szép jószágokkal és levelet, melyben e szavak voltak: „Kedves gyermekeim! Legyetek istenfélők és jók; akkor nemsokára szabad lesz hozzám jönnötök. Örvendjetek, azon lakásban, melyet én számotokra készítettem, ezeknél még sokkal szebb ajándékokat tarto-gatok.”
A gyermekek nagyon örültek és mondák: „Milyen jóságos a mi atyánk, és mennyi örömet szerez nekünk! Mi őt igazán szívünkből szeretjük, habár nem is látjuk, és arcára sem emlé-kezünk. Mi is örömet fogunk neki szerezni és úgy cselekedni, a mint levelében írta. Oh, mint örülünk, hogy jó atyánkat ismét megláthatjuk.”
Az anya pedig így szólt hozzájuk: „Kedves gyermekeim! Amint atyátok e földön veletek cselekszik, úgy cselekszik a mennyei atya is az emberekkel.”
„Mi emberek a jóságos Istent még nem látjuk. De ő mindenféle ajándékot ad nekünk, a napot, holdat és csillagokat, virágokat, gyümölcsöket és a mezők terméseit, melyekből az ő szeretetét megismerjük. A szentírás atyátok leveléhez hasonlít, melyben Isten az ő akaratát kinyilat¬koztatja és a mennyországot ígéri nekünk. Ott még szebb adományok és nagyobb örömek várnak ránk, mint aminőket e világ adhat.”
„Kell tehát, hogy mi a jó Istent viszont szeressük, az ő akaratát teljesítsük, és a menny-országnak örüljünk. Ott mi az Istent színről színre fogjuk látni és örömünk leírhatlan lesz.”
Az Isten tiszta jóság,
És tiszta szeretet,
Szívünk csak őt szeretve
keressen örömet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése