Keresztény Versek

TÚL E VILÁGON  

Túl e világon, egy áldott reggel,

Ha Üdvözítőnk majd megjelen’,

A földi küzdés örömre válik

Túl e világon, túl mindenen.

Túl e világon ragyog az égbolt,

Nincs viharfelhő, nincs felelem.

Vígság az élet és ott az élet,

Túl e világon, ó, végtelen.

Túl e világon majd viszontlátom

Sok-sok szerettem s érezhetem,

Örök hazámba’ ím igazába’

Búcsú és válás már nem leszen.

            Virgil P. Brock

            ford.: Somogyi Géza

Ó, NEM HALÁL AZ...

Ó, nem halál az, nem, nem,

Az Úrhoz menni föl,

E bús földről kiszállni,

S ott fönn otthont találni,

Hol csillag tündököl.

Ó, nem halál az, nem, nem,

A menny polgáraként

Édes békében élve,

Jajtól, bajtól se félve,

Élvezni fönn a fényt.

Ó, nem halál az, nem, nem,

Ha Krisztusom fogad,

Ülvén királyi széken,

S kegyelmét osztja nékem:

,,Jöjj s lásd meg arcomat!’’

Ó, nem halál az, nem, nem,

Amerre ő halad,

nyomában járni-kelni,

Kies mezőkre lelni,

Az élet-fák alatt.

Ó, nem halál az, nem, nem,

Koronás fővel ott,

Az égi fény-körökbe

Őt áldnunk mindörökre,

Ki bűnből megmosott.

Ó, nem halál az, nem, nem,

Világnak Üdve, Te,

Ha árad bőven s mindig,

Nem csak cseppekben, mint itt,

Kegyelmed tengere!

            Malan Cézár

            ford.: Vargha Tamás

IGAZ REMÉNY 

Az emberek mind semmiségbe vesznek,

De Isten mindörökre megmarad.

Mindegy tehát, hogy születnek, temetnek,

Mindegy, hogy átkoznak, avagy szeretnek-

Ő jön ítélni, jutalmazni majd.

Az emberek mind behullnak a sírba.

De lesznek, akik nem halnak meg soha.

Ők hiszik, tudják. Életüknek titka,

Úgy történhet csak, ahogy meg van írva –

Áldás az élet szöges ostora!

           

Az embereknek mosolygása megfagy,

De Isten arcán ott marad a fény.

Hosszú az élet, és rövid, mint egy nap.

Egy napért érdemes, ha minden elhagy –

Mert él az Isten, s igaz e remény.

    Kárász Izabella „Fényből fényességet” 125.