Keresztény Versek

Gyulai Pál

TANÁCS 

Kiket szeretsz, s akik szeretnek,

Ha bántanak, ha megsebeznek,

Ne haragudj rájuk sokáig!

De öntsd ki szíved s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét

Bocsáss meg! Hidd, enyhedre válik!

Oh egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk éppen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben,

De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy hát büszke, légy őszinte,

Híved legott azzá lesz szinte.

Oszlik gyanú, megenyhül bánat!

Oly váratlan jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sírnál késő a bocsánat.

Gyűrűsné Horváth Anna

 CSENDES LÉGY

Légy csendes reggel és légy csendes este!
Csendes a munka zajában,
az élet hullámai közt,
az ellenség pergőtüzében.
Csendes, ha szidnak és ha dicsérnek.
Csendes, ha ellenség dühöng körülötted.
Csendes, ha mindenki elhagy:
akiben bíztál, akit szerettél.

Csendes, mindig csendes!
És ha fáj a szíved,
ha úgy érzed, hogy összeroskadsz,
Légy csendes!
De ha igazságtalanul bántanak, 
rágalmaznak vagy meghurcolnak?
Akkor is légy csendes!

Csendes – mindig csendes.
És mindig csendesebb!

Arányi Norbert

HAJNALI IMA

Pislákoló hajnalon
Mikor még alszanak a fák
Izzani kezdenek a szempillák
És felpattan a szemhéj
Pedig még uralkodik az éj
Nagy szemekkel nézek a tájra
És a mindenható Királyra
Hitem által látom őt
A Teremtőt

Én nem vagyok több
Csak egy zavarodott teremtmény
Egy bonyolult, elvont költemény
Szemem könnybe lábad
És eltörik a mécses: látom hibámat
Gyertyát gyújtok
S vérző szívet nyújtok
A kegyelmet adó
Úrnak

Imám mégsem magamért szól
Hanem egy lányért
Aki Téged jobban ért
Neki erőt és boldogságot kérek
És, hogy a félelem-féreg
Ne rágja lelkét soha
Én nem kérek mást, elég a csoda
A kegyelem tőled
Istenem

Szűkülő szemem lecsukódik
A gyertya csonkig ég
Egyetlen csillag világít még
Jézus rajtam tartja tekintetét
És vigyázza lelkem szerelmét
Aki még mély álmot alszik
És a szeretet patakzik
Alszom és nevetek
Veletek angyalseregek
Köszönöm, Uram

2005. július 5.

Arányi Norbert

NEM FÉLEK

”Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi
bajtól, mert Te velem vagy” (Zsoltárok 23, 4)

Démonokkal teli sikátorban
Érzem igazán
Mily forró a földi katlan
Nem vehetem lazán
Hiszen farkasok között várom
Én elveszett bárány
Hogy véget érjen az álom
Elmúljon a hiány
És megtaláljon a pásztor
Mint már sok százszor

Körbevesz a sötétség
Hirtelen nem is látszik az ég
A vakság nem fogad magába
Így is megroggyant már lába
De eltűntetné fényem hamar
És ahogy a földet az avar
Betakarna örökké
S hideg méreggel oltaná el
Fáklyám, melynek égni kell

Érces hangok marják fülem
És bűnnel táncoló ütem
Menekülnék messze
Ha lelkemnek nem lenne esze
Tudja jól: hiábavaló futni
De csak egyet kell tudni
Elég egyet, ami az
Egyetlen biztos tény
Egyetlen felemelő fény

Démonok, farkasok között
Mikor a világba tél költözött
Nem félek, nem félek én
Lehetek a szakadék szélén
Már nem félek
Bátor lett a gyenge lélek
És csodálatosan erős
Nem félek, mert Te velem vagy
Jöhet hó, jöhet fagy

Nem félek
Mert Te velem vagy

2006. január 27.