Keresztény Versek

MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS

TANÍTVÁNYÁNAK?  

Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni,

Ahogyan Isten látja a világot.

Benne már az új teremtést csodálni,

Mit igéjével elrejtetten alkot.

Nyitott szívre: szeretni, átölelni

Világunk, mint Isten öleli át…

Mint Ő, mást elfogadni, felemelni…

Megbocsátani, mint Ő megbocsát.

Mesterükre! Egyedül Ő adhatja

a nyitott szemet, szívet,

alázatot, erőt a szolgálatra…

s gyümölcsöt teremni csak így lehet.

        Túrmezei Erzsébet

HÉT JÓ TANÁCS 

Hogy megtanítsanak békében élni egy fedél alatt

1. Hidd el, az egész házban nem akad

ügyefogyottabb, alkalmatlanabb,

haszontalanabb nálad.

ne mondd el senkinek

de Isten előtt vállald,

s vallja gyermeki módon szíved.

2. Mert így van, - ne feledd egy percre sem–

szolgálj, segíts mindenkit szívesen,

mint mindenek szolgája, sohse tétlen…

Csendesen, mosolyogva, észrevétlen.

3. De te másoktól ugyanezt ne várd!

Ha megvetnek, ha senki meg se lát,

ha mindenünnen kifelejtenek,

természetes! – várhatsz-e egyebet,

ha mélyen hiszed, hogy más nem jár neked?

4. Amilyen vagy, mindennel be kell érned,

hisz ha kevesebb a legkevesebbnél

akkor is több, mint amit érdemelnél.

5. Mindez a te kötelességed. Figyelj!

Hogy mi a többié, s hogy végzi el,

azon soha meg ne botolj, akadj,

hisz a ház vezetője nem te vagy.

6. Mit a többi mond és tesz, legyen bármi

igyekezzél mind jóra magyarázni.

7. S ha úgy találod szeretetlenek

a többiek kurtán bánnak veled,

hidd el, rossz szándék nem vezeti őket,

csak a Sátán ólálkodik körülötted,

hogy tőrbe ejtsen téged

s hogy elfeledtesse szegénységed.

Járj túl az eszén,

s mások méregelését abbahagyva,

fordítsd szemed gyorsan szegény magadra!

Szívedbe akkor csend száll és alázat.

Így töltheti be békesség a házat.

  Tersteegen után -Túrmezei Erzsébet

TALÁN NEHÉZ 

Talán nehéz a lét magánya,

Ha téged senki meg nem ért

Sivár közöny-börtönbe zárva

Hévvel égni - mindenkiért...

Talán nehéz áldozat árán

- Amivel önös érdeked

Ellenkezik -, a szív oltárán

Feláldoznod zord Én-edet...

Talán nehéz szeretni akkor,

Amikor ez a szeretet

Ínségre hajló alkonyatkor

Felezni kéri kenyered...

Talán nehéz nagy szeretettel

Segítni ellenségeden,

Ha ön-dacától mart sebekkel

Találod őt az útfélen...

Talán nehéz szeretve járni

Leselgő ordasok között,

És szelíden nem visszavágni,

Annak, ki téged arcul üt...

Talán nehéz... De lásd: A Mester

Jóságos arca néz reád;

Mily megbocsátó szeretettel

Hordja a töviskoronát...

És... engem is nehéz szeretni;

Sok bűnöm rúttá tesz nagyon,

De vérét ontó szeretettel

Ölel keblére Jézusom.

     Bácsi Sándor (A szolgálat útján. 19, oldal)