Teréz, egy szegény özvegy, egyszer kora reggel így szólt öt neveletlen gyermekéhez: "Édes gyermekeim, én nektek ma reggel mit sem adhatok enni! Nincs kenyerem, nincs lisztem, nincs egyetlen egy tojásom sem a házban. Nekem mindig annyi bajom van veletek, hogy alig szerezhetek valamit. Kérjétek tehát a jó Istent, hogy segítsen rajtunk, mert ő gazdag és hatalmas, és ő maga mondja: »kiáltsatok hozzám a szükségben, és én titeket megszabadítlak.«"
A kis Keresztély, ki alig volt még hat éves, éhgyomorral és igen szomorkodva ballagott az iskola felé. A templom nyílt ajtaja előtt vezetett el útja, s ő abba betérve, az oltár előtt letérdelt. Minthogy a templomban senkit sem látott, tehát hangosan imádkozott: "Jó Atyánk a mennyekben! Nekünk gyermekeknek már semmi ennivalónk sincs. Anyánknak nincs kenyere, nincs lisztje, de még egyetlen tojása sincs. Adj csak valamit ennünk, hogy édes anyánkkal együtt éhenhalnunk ne kelljen. Jó Istenünk! segíts rajtunk! Hiszen te gazdag és hatalmas vagy, és rajtunk könnyen segíthetsz. Hiszen te ezt megígérted nekünk, tehát tartsd is meg szavadat"
Így imádkozék Keresztély az ő gyermeki együgyűségében, és azután az iskolába ballagott. Midőn haza jött, az asztalon egy nagy kenyeret, egy tál lisztet, és egy tele kosárka tojást látott. "No, hála Isten!" kiáltott fel örömmel, "Isten meghallgatta az én imádságomat. Anyám, ugye az angyal hozta mindezt nekünk az ablakon keresztül?"
"Nem," mondá az anya, "de az Isten imádságodat meghallgatta. Midőn te az oltárnál imádkozál, a tiszttartóné rácsozott imaszékében ült. Te nem láthattad őt, de ő látott téged és hallotta is imádságodat. Azért küldte nekünk; ő volt az angyal, aki által Isten mi rajtunk segített. Rajta, gyermekek, adjatok hálát az Istennek, legyetek vidámak - és sohase felejtsétek el éltetek folytában e szép mondatot:
Ha
szíved bizalmát
Istenbe helyezed,
Ő élted veszélyin
Csodásan átvezet."
Istenbe helyezed,
Ő élted veszélyin
Csodásan átvezet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése