Te
gondolkozzál bennem, Istenem!
Az anyag
nyes és bűnös é gonosz,
s mégis,
mily szépek a kristályaid,
és
vizeid, amik szemünk előtt
válnak
jéggé, felhővé, szivárvánnyá,
és
érceid, amikből még soha
nem
formálódott kard a föld alatt,
mert Te
alakulsz bennü, Istenem!
A csúnya
hernyó is, milyen művész,
mikor lepkévé
álmodja magát
a bábban!
És aprócska méheid
mily
mérnökök, az államrendszerük
évezredekre
szóló műremek,
s egy méh
se rombolt eddig sejteket,
mert Te
élsz, te alkotsz bennük, Isten!
Delejtű-szívű
kis madaraid
Délafrikából
hazaszállnak.
Napod, a
nagy koponya, életet
sugároz
ránk, nem zord elméletet.
S az
üstökös is, e zord kozmikus
szegénylegény,
szabályosan tekerg,
mert
szent törvényed lappang mindenikben.
De mi, a
mindenség legszomorúbb
fajzatja,
mindent csak beszennyezünk...
A földben
ércet leltünk, sok csodát,
s az
aranyunkból Arany Borjú lett;
a vasból
kard, nyíl, gyilkos penna, tőr;
repülőgépünk
bomba-posta lett.
Az ember
rossz, mert ember-agy vezérli.
A
legnagyobb lett köztünk mindig az,
ki
legtöbb embert ölt meg közülünk,
akár
önzésből, akár a Közért...
Ó,
Dzsingisz kán, te eszes sáska-ember,
Napóleon,
glóriás hazafi,
a hullák
hegycsúcsán trónoló, -
mondjátok
meg, mi volt végcélotok??
Tudósaink
végcélja: a Nihil.
Vegyészeink
végcélja: a Halál.
Vezéreink
végcélja: Pusztulás.
Új Napot
hoznak: Napból vér csorog.
Új
délibábot hoznak: vér csorog...
Az ember
bús tragédiája az,
hogy az
agyában önmaga lakik!
Vedd
vissza vésztelt szabadságomat,
s Te
gondolkozzál bennem, Istenem!
Legyek
szabályos, mint kristályaid,
alkossak,
gyűjtsek, mint a méheid,
legyek
szivárvány, melynek harmat-lelkén
a hit
kristálylik, mint jég a vízben,
s
delejtűs fecskeszívvel Rád találjak!
Mécs László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése